Bevezetés

Egy emberöltő telt el azóta, hogy a Calvin-téri református templom hatalmas sírboltjának kapuja feltárult almási Balogh Pál dr. teteme előtt, hogy elfoglalja ott helyét a dunamelléki református egyházközség kiválóságai sorában, azt a helyet, melyet nem születés, nem rang biztosított számára, hanem ezeknél sokkal több: erkölcsi nagyság, egyéni kiválóság.

Ez a Balogh Pál dr. azonos azzal a históriai alakkal, kit Herczeg Ferenc "A híd" című színművében gr. Széchenyi István háziorvosaként hív életre a multból és aki a "legnagyobb magyar" legnagyobb politikai ellenfelének, Kossuth Lajosnak is éveken át volt kezelőorvosa és rabsága idején meghitt bizalmasa. Mikor ezeknek a történelmi tényeknek nyomára jöttem és megtudtam, hogy almási Balogh Pál nemzeti létünk legsötétebb, de egyszersmind legdicsőbb korszakának jólismert, köztiszteletben álló egyénisége volt, majd mikor kezembe kerültek a Balogh-család kincsként őrzött relikviái közül Kossuthnak orvosához írt levelei, leküzdhetetlen érdeklődés támadt bennem iránta és kutatni kezdtem, hogy megismerjem ennek a férfiúnak életét.

És minél több életrajzi adat birtokába jutottam, és minél nagyobb halmazát láttam magam előtt kéziratainak és nyomtatásban megjelent munkáinak, érdeklődésem is oly arányban fokozódott napról-napra. Már nemcsak egy kiváló orvoselődömet láttam benne, nemcsak Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosát, hanem egy rendkívül sokoldalú, ritka műveltségű férfiút, ki egész életét magasabb emberi céloknak szentelte és kinek nemes alakja ma - közel egy évszázad távlatából is - típusaként áll előttünk a nagy idők nagy szellemének.

Azt a mélységes pietást, mellyel kéziratait, könyveit lapoztam, kétségkívül még fokozta korának, a mult század negyvenes éveinek és ezen évek minden relikviájának rám gyakorolt nagy hatása. Az egyetem kézirattárának komoly csendjében néha szinte templomi áhítat ragadta meg lelkemet. Elmerülve munkáinak tanulmányozásába, a Tud. Akadémián látott mellszobra és több rézmetszésű arcképe nyomán jól emlékezetembe vésődött vonásai szinte megelevenedtek lelkemben és úgy éreztem, mintha almási Balogh Pál dr. mellettem állna és nemes szerénységével tiltakoznék az ellen, hogy fel akarom idézni őt a multból a jelenbe, olyan korba, melynek önző, erkölcsi ideálokat alig ismerő szelleme annyira idegen neki.

És én - mintegy invokációkép - mégis felidézem az ő géniuszát: ragadjon a régmult nagy idők eszmevilágába, hogy életművét a maga tiszta fényében láthassam és tárjam az utókor elé.

Munkámban erős támaszom volt dr. Komáromy Béla, ki baráti készséggel gyűjtötte számomra az életrajzi adatokat és dr. Domanovszky Ákos, aki nagy szaktudással és lekötelező szívességgel irányította búvárlatunkat. Fogadják mindketten hálás köszönetemet.