Előszó

A heraldika hazánkban a tudományok legelhanyagoltabb ágai közé tartozott, s csaknem egészen napjainkig úgyszólván osztályszabadalmi tárgynak tekintetett.

Miután azonban a külföldi újabb kutatások eredményei nálunk is mindinkább kétségtelenné tevék e tudományágnak az archaeologiára, a családok s a míveltség történetére való nagy horderejét, fontosságát belátták s mívelésére több gondot kezdtek fordítani.

A M. Tud. Akadémia a történelmi segédtudományok ápolása mellett a heraldikától sem vonhatta meg figyelmét, s 1881. dec. 25-kén tartott történelmi osztályülésén annak megírásával fivéremet Albertet bízta meg, ki a kitűntető megbízatást oly eltökéléssel fogadta el, hogy művében a heraldika szabályait és történelmét különös tekintettel hazánkra fogja megismertetni.

Feladata fontosságától áthatva, egész odaadással fogott nehéz munkájához.

Már előbb több éven át szorgalmasan gyűjtötte e kedvencz tudományához a szükséges anyagot, hogy azt rendszeresen feldolgozhassa.

És ámbár az ily feldolgozás már magában is - különösen pedig az ő szigorú lelkiismeretességét tekintve - nagy fáradságot és sok időt igényel, mindazáltal azt hihetőleg előbb végezte volna be, de egyidejűleg egy más heraldikai terjedelmes műhöz is gyűjtött anyagot.

A jelen munka öt fejezetből áll. Befejezésül az utolsó a heraldika kútforrásait tárgyalja. Lehet, hogy e fejezet végén, a másodrendű forrásokról - melyekről különben a mű folyamán úgyis már bővebben szólott - még megemlékezett volna, ha betegsége munkájának mielőbbi befejezésére nem készteti.

A mily lankadatlan szenvedélylyel dolgozott, ép oly rohamosan kezdett egészsége hanyatlani.

Élte végső szakában folyvást munkálkodott, fáradt testének nem engedve pihenést.

S az utolsó perczben, midőn művét bevégzé, érte őt utól a halál.

A toll kiesett kezéből.

De mégis napvilágot lát munkája, s azt a szakkörök használatának és a bírálat igazságos itélőszékének ezennel bemutatjuk.

Budapesten, 1886. februárius havában.

A történelmi bizottság megbízásából
B. Nyáry Jenő
a m. t. Akadémia l. tagja.