Bevezetés

Műhelytitok. Hányszor ejtjük ki e szót kíváncsian írókkal, művészekkel találkozva. Avagy mi vonz annyiunkat a napjainkban oly népszerű író-olvasó találkozók látogatására, ha nem az, hogy a szerzők szájából halljuk, milyen élmények válthatnak ki egy-egy kedvelt verset, milyen élő modellek ihletik valamely regény alakjainak megformálását. És hogy szeretnénk régi időkbe visszalopózni, hogy egy-egy kedves versünk, regényünk, emlékezetes festmények vagy szobrok létrejöttének titkait megfejthessük. De a múlt feltámaszthatatlan, legfeljebb egyes dokumentumokból (feljegyzésekből, naplókból, levelekből, emlékezésekből) lehet rekonstruálni - szerencsésebb esetekben - egy-egy mű keletkezéstörténetét.

És nemegyszer maguk az írók is szeretnék örökül hagyni fontosabb műveik létrejöttének titkait. Erre is hadd idézzek egy - sajnálatosan kihasználatlan maradt - lehetőséget. Egyik kitűnő esztétánk említette, hogy neki felajánlotta Szabó Lőrinc, hogy elmondja a Tücsökzene verseinek keletkezéstörténetét. Ő nem merte ezt vállalni, az alkotás szuverén világát féltette a hozzáfűzhető esetlegességektől. Én, mint Szabó Lőrinc pályájának kutatója, örök veszteségnek érzem a felajánlott emlékezés visszautasítását. Talán ez a hiányérzet késztetett az ilyen jellegű emlékezéseknek a gyűjtésére.

A modern technika most már azt is lehetővé teszi, hogy ezeket az emlékezéseket pontosan rögzíthessük. Az ebben a kötetben közölt huszonhárom beszélgetés is eredetileg a Magyar Rádióban hangzott el, 1981 és 1983 között, Költészet és valóság címen, Dénes István szerkesztésében. Természetesen különbözik műfajilag is egy megszabott időkerethez igazított rádiós műsor és egy emlékező beszélgetés. Az eredetileg rögzített anyag a rádió archívumában és a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában került dokumentálásra, és ennek a "nyersanyagnak" az alapján készült az az irodalmi átirat, amelyet folyamatosan az Életünk című folyóirat közölt, és amelynek végleges szövegét ebbe a kötetbe gyűjtöttük.

Célkitűzésem az volt, hogy a beszélgetések során az egyes művek keletkezéstörténetét tárjuk fel. Történetekre, anekdotákra, életrajzi eseményekre voltam kíváncsi elsősorban. Így azután magától adódott a kötetbe rendezés elve is: a felidézett történetek mozaikszerűen az utóbbi félszáz évről is vallanak. A sor élére Sőtér István emlékezése került, vele egyben magát a beszélgetések műfaját is tisztáztuk. Kolozsvári Grandpierre Emil regényének címe (Tegnap) lehetne az első blokk jellemzője: ő, valamint G. Szabó Lőrinc, Mándy Iván és Szobotka Tibor a háború előtti világ különleges epizódjait elevenítik fel. A háború idejéről emlékezik Kálnoky László, Lakatos István és Orbán Ottó, az ötvenes évek légkörét idézi fel Nemes Nagy Ágnes és Szabó Magda, az elmúlt évtizedekben felgyűlt ellentmondások tragikus fellobbanását pedig Hubay Miklós mutatja be. És ha Hubay Miklós egyik hőse a népi kollégisták útját is felvillantja, természetesen társíthattam emlékezéséhez a Vigh Tamással folytatott beszélgetést Nagy Lászlóról készített szoborportréjáról. Ezt követi a faluról származó két költő, Ágh István és Bella István emlékezése, és ezt a blokkot zárja a Feledy Gyulával folytatott beszélgetés, amely a népi kollégiumokat éppúgy érinti, mint az Ághot és Bellát népszerűsítő folyóirat-vállalkozást, a Napjainkat.

Ezután lépünk be jelenünkbe: a felidézett művek egy-egy pálya összegzését, kiteljesedését is reprezentálják. Itt a sorrendet az adta, hogy az egymást említő művészek kerülhettek egymás mellé.

Elsőként Barcsay Jenő emlékezését közöljük, őt követi Károlyi Amy, aki éppen a Barcsayról írott versét magyarázza. De Károlyi Amy Weöres Sándorról is rajzol egy telitalálat-szerű miniportrét, sőt emlékezésével beleszövődik Weöres gondolatmenetébe is. Vas István versének Weöressel vitatkozó világáról beszél, versét pedig házassági évfordulójuk alkalmából kedves meglepetésként Szántó Piroskának írta. Szántó Piroska azután a Vas Istvánról készített portréit is említi. Takáts Gyulával megkezdődik az átmenet az utolsó blokkba: verse összegező jellegű is, de utazásaira is kitér. Rába György és Garai Gábor utazásaik ihlette verseiknek az életrajzi-gondolati hátteréről beszélnek.

Természetesen a beszélgetések önálló, szuverén alkotások is, amelyekben egy-egy író, művész személyes gesztusai, megnyilvánulásai a meghatározóak. Olvasóink saját érdeklődésük szerint választhatják ki az olvasás sorrendjét. Fogadjuk úgy, hogy az általam összeállított sorrend csak az egyik olvasata ennek a gyűjteménynek. Számomra, aki több mint két évig éltem ezeknek a beszélgetéseknek a világában, így állt össze ez a sorozat egy nagyobb egységgé.

Kabdebó Lóránt