Bevezetés

Majdnem kétszáz éve annak, hogy Teleki Sámuel 1784-ben Utrechtben kiadta Janus Pannonius összes műveit, a kor színvonalának megfelelő kritikai kiadásban (TELEKI). Egy évszázaddal később Ábel Jenő kutatta végig a külföldi könyvtárak egész sorát újabb Janus-kéziratok után. Ami ismeretlen szövegre bukkant, ki is adta az Analectában, de a tervezett új kritikai kiadás elkészítésében megakadályozta korai halála. Századunk húszas-harmincas éveiben azután Huszti József és Juhász László folytatták az intenzív Janus-kutatást. Ismeretlen Janus-szövegeket tartalmazó kódexekre vagy olyanokra, amelyek lényegesek a Janus-szöveghagyomány fönnmaradása tekintetében, ők már nem akadtak. Még P. O. Kristeller valóban páratlan méretű föltáró munkája sem eredményezett a Janus-kutatás szempontjából sok újat. Így tehát tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy Itália könyvtáraiban nem sok már a valószínűsége ismeretlen Janus-kéziratok előkerülésének.

Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy 1968-ban Josef Hamm bécsi professzor más természetű kutatásai alkalmával a sevillai Biblioteca Colombina y Capitular állományában egy összetételében minden eddig ismerttől eltérő jellegű Janus-kódexre bukkant. Benne ismeretlen Janus-szövegek is vannak. A kéziratot Horváth Mária előzetes ismertetései és Marianna D. Birnbaum közleménye után Horváth János írta le részletesen és ugyanő publikálta a kiadatlan Janus-szövegeket is.

Mikor azután 1974-ben, az UNESCO támogatásával hosszabb tanulmányutat tehettem Spanyolországban, magyarországi eredetű kódexek felkutatása céljából, természetesen programomba vettem a sevillai könyvtár fölkeresését is. Egyrészt azért, mert ahol egy ilyen fontos magyarországi kódex bukkant föl, ott más is akadhat, másrészt, hogy megvizsgáljam a Janus-kódex környezetét, odakerülésének körülményeit, végül azért is, hogy a kódexet most már autopszia alapján vizsgáljam meg, mert hiszen a mikrofilm minden kérdésre (vízjelek, színek stb.) nem adhat választ. Itt ért az a nagy meglepetés, hogy a Biblioteca Colombina y Capitularban a már ismerten kívül még egy Janus-kódex van: benne a Guarino-panegyricus, 10 elégia, 137 epigramma és Epistolae Jani Pannonii cím alatt 101 levélszöveg; legnagyobbrészt olyanok, amelyek Mátyás király nevében íródtak. Ismeretlen Janus-vers alig van a kódexben, a gondos vizsgálat során mégis kiderült, hogy ez a kódex az egész Janus-szöveghagyomány szempontjából alapvető fontosságú. A két sevillai Janus-kódex egymáshoz való viszonyának tisztázása, és annak megállapítása, hogy milyen szerepük van a Janus-szöveghagyományban, szükségessé tette az egész szöveghagyománnyal való alapos foglalkozást. Így alakult ki ez a tanulmány, amelynek létrejöttéhez a sevillai kódexek fölbukkanása adta az indítékot, és amely végül a teljes szöveghagyomány vizsgálatává lett.