Előszó

Vavilov Sz. J. a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának nemrég elhunyt nagynevű elnöke, az Akadémia fönnállásának 225. évfordulóján tartott megnyitó beszédében Lenin és Sztálin tanítása szerint mondta: "A tudomány története mindegyikünk számára fontos, akárcsak maga a tudomány, a cselekvés számára, a természet meghódítására és megváltoztatására. Szilárd a meggyőződésünk, hogy a tudomány és ezen belül egyúttal a tudomány történetének segítsége, szükséges előfeltétele a szocialista társadalom fejlődésének."

Ezek a tanítások vezetik a Magyar Tudományos Akadémiát is abban, hogy a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának példáján, a magyar tudományok történetével behatóan foglalkozzék. A multban is voltak nálunk tudománytörténeti munkák a különböző szaktudományok egészére, vagy egy részére, esetleg kiváló tudósainkra vonatkozóan, ezek azonban legtöbbször céltudatos, értékelés nélküliek, időrendi fölsorolások vagy adattárak. Legfőbb hiányosságuk azonban, hogy elszigetelten magukban állók, mint a multbeli magyar tudományos munka általában is, nem kapcsolódnak a társadalom vagy kultúra egészének fejlődéséhez, még kevésbbé a néphez.

Akadémiánk a Szovjetunió föntebbi tudománytörténeti irányelvei szerint, kötelességünkké teszi a magyar tudományok történetének kutatását. Mi teheti azonban a nemzetközileg általános érvényű természettudományokat magyar tudománnyá? Elsősorban tárgyának, anyagának a hazai föld megismerését célzó volta, művelőjének a magyar hazához tartozása és ragaszkodása, nemes értelemben vett hazafisága, országunk közösségének szolgálata és dolgozó népünk szeretete. A magyar földtani tudományágaknak voltak ilyen munkásai, akik a tudomány művelésével lelkesen szolgálták hazájuk ügyét. Tudománytörténeti tekintetben egységbe foglalva kell itt vizsgálnunk, hogy ők és többi elődeink mit szolgáltattak a magyar tudománynak, mennyiben voltak a maguk idejében korszerűek, haladó szelleműek vagy úttörők, és mivel vitték előre szaktudományuk egészét.

Tudománytörténetünk ilyen szellemű művelése elhanyagolt új kutatási terület számunkra. Elhanyagolt, mert a múltban igazi kritikai értékelésről nem lehetett szó, még a holtakkal szemben sem. "A holtakról jót vagy semmit" elv alapján voltak ugyan elhallgatások, de a mondottak mindig üres dicshimnuszt zengtek.

Földtani téren sok tudománytörténeti részletmunka jelent meg a multban. Nem véletlen tehát, hogy "A magyar ásványtan története" az elsők között jelenik meg ezen a téren. Ebben a könyvben nem érvényesülnek ugyan még kellő mértékben a föntebbi irányelvek, mégis értékes munka, mert első teljes összesítése a magyar ásványtani történéseknek. Elvi nehézségeink is voltak a magyar jelleg föntebbi meghatározásának tárgyunkra vonatkozó kivitelében. A magyar földtani tudományok történetének vizsgálata tárgyi alapon, a legutóbbi időkig az egykori Magyarország határaihoz van kötve. Ebből következőleg, a tudományos irodalomban a régebbi magyar földrajzi nevek szerepelnek. Ezt a nehézséget törekedtünk áthidalni azzal, hogy a könyv végén a népi demokráciák megfelelő országaiban használatos jelenlegi nevek jegyzékét adjuk.

Koch S. könyve ösztönös beleéléssel, nagy hivatottsággal, első ízben foglalja össze az ásványtan terén az eddigi magyar történéseket. Ha e könyv a marxista kritika állásfoglalása szempontjából még sok kívánnivalót is hagy hátra, mégis igen jó alapja és forrása lesz új szellemű további munkánknak.

Vadász Elemér
akadémikus