Fülszöveg

Erős önkritikánk van. Sokszor gondolunk rá, hogy rendszerezettebben, tervszerűbben, fegyelmezettebben kellett volna a kiállításainkat szervezni. Jobban összeválogatva a különböző felfogásokat, ritmust és komponáltságot biztosítva a dolgok egymásutánjának. Vannak akik úgy gondolják, hogy értékrendek vannak, mára már bebetonozva, és művészeti közéletünket a képzőművészetben egy Mengyelejev táblával hasonlítható szigorúsággal kell kezelni. "Egy kacagó szél suhan el" ezen gondolataink felett. Mi reméljük, hogy megtaláltuk őket, őket a jövő csillagait. Annak a jövőnek a csillagait, amelyik tőlünk nem függetlenül alakulnak, de mégis megsejthetetlenül sokesélyes, számtalanul gazdag lehetőséget hordoznak, de jövőnek mégis csak abban az esetben minősíthetőek, ha ezek vagy mások, de meglesznek csillagai.

*

We are strongly self-critical. We have often thought that we should have organised our exhibitions more systematically. We should have selected the various concepts better, giving more order and rhythm to the sequences of events. There are people who believe in scales of values, carved in stone, and who think that public artistic life and the pictorial arts should be strictly regulated. Ideas like that are just "throwing sand against the wind," as William Blake would have it. We hope that we have found them, the stars of the future. Stars of a future that takes shape not independently of us, but which is nonetheless filled with an inconceivable number of opportunities, is innumerably rich in possibilities, but which will only qualify as a future if these great artists do indeed become stars in its firmament.