Tétel adatlapja
CÍMLAP
Entz Géza
Tanulmányok a véglények köréből

TARTALOM, ELŐSZÓ



Tartalom

Előszó

Első időszak. Leeuwenhoek és Müller Ottó Frigyes kora
Második időszak. Ehrenberg és Dujardin kora
Harmadik időszak. Az utolsó harmincz év búvárkodásának eredményei s a véglények ismeretének jelenlegi állása

I. Az alakok ismeretének gyarapodása s a véglények közötti rokonság
Gregarinafélék
Radiolárok
Heliozoumok
Monerek
A Bathybiusról
Myxomycetek
Labyrinthulafélék
Flagellátok
A moszatok és gombák rajzóspórái meg a Flagellátok közötti viszony
Catallacták
Noctilucafélék
Szorosabb értelemben vett csillószőrös ázalékállatkák (Ciliata)
Szívó ázalékállatkák, vagy Acinetafélék
Az állati véglények köre

II. A szervezet ismeretének haladása
A véglények testének alaktani értéke
A véglények szervei
A véglények testének alapállománya
Cuticula, vázak, héjak
A kéregplasma elkülönülései. Pálczikaalakú testecskék
A véglények testének összehúzódó képessége, vagy ennek hiánya. Myophanrostok
Helyváltoztatásra való elkülönülések
A Gregarinák helyváltoztatása
Állábak
Ostorok és csillószőrök
Az Acinetafélék tapogatói
Érzés s az érzés közvetítésére való elkülönülések
Lüktető űröcskék
A táplálék felvételére s megemésztésére való elkülönülések
Levélzöld-testecskék s egyéb festőanyagok
Magképletek
Betokozódás

III. Szaporodás és fejlődés
A véglények elsődleges keletkezésének kérdése
1. A Gregarináknak s a velök rokon szervezeteknek szaporodása és kifejlődése
2. Gyökérlábúak
a) Monothalamiumok
b) Polythalamiumok
c) Heliozoumok
d) Radiolárok
3. Flagellátok
a) Levélzöldet tartalmazó Nudiflagellátok
b) Levélzöldet nem tartalmazó Nudiflagellátok
c) Cilioflagellátok
4. Noctilucák
5. Ciliátok
A) Oszlás és sarjadzás
Az Acinetaféléknek belső rajzósarjadékok útján való szaporodása
Stein úgynevezett Acineta-elmélete
A szájjal bíró ázalékállatkák úgynevezett embriói
B) Conjugatio. A csillószőrös ázalékállatkák egybekelésének (conjugatio, zygosis) lefolyása, lényege és jelentősége
Az egybekelés módjai, az egybekelt párokon létrejövő külső változások, az egybekelés időtartama
Az egybekelés alatt és után létrejövő belső változások
Az ázalékállatkák egybekelési folyamatának lényege és jelentősége

Az irodalom jegyzéke



Előszó

A munkák előszava voltaképen azoknak utószava. - Így értelmezendő ez az előszó is, mely az 1879-dik év közepén megkezdett s 1882. elején jelenlegi alakjában befejezett munkámnak utóhangja.

Midőn a kir. magyar Természettudományi Társulat megtisztelő megbizásának eleget teendő, több évre terjedő vizsgálataim eredményeinek feldolgozásához fogtam, ébredt fel bennem azon kérdés: vajjon - különösen hazai szakirodalmunknak állását véve tekintetbe - érdemes munkát végezek-e, ha olyan területről közlök részletes tanulmányokat, a melyeknek nálunk úgyszólván alig volt még mívelője, s melyről irodalmunkban hiába keresünk a tudomány jelenlegi állásáról tájékoztató munkát? De nemcsak hazai irodalmunk, hanem a külföldnek gazdag szakirodalma sem dicsekedhetett abban az időben olyan munkával, mely a szertelenül szétszórt adatokat egybegyüjtve, értékök szerint méltányolva s kellőleg feldolgozva nyújtaná. Az egyedüli, ily tekintetben számot tevő munka Bronn-é, mely azonban csak az 1857-58-ig terjedő ismeretekre támaszkodik. Claparede és Lachmann-nak 1858-61-ig megjelent nagyfontosságu tanulmányai csak a gyökérlábúakra, csillószőrös ázalékállatkákra meg részben az ostoros ázalékállatkákra szoritkoznak, s azon kívül, hogy a haladó kor túlszárnyalta, az irodalmat csak oly mértékben veszik tekintetbe, a milyenben azt a szerzők tanulmányai épen megkivánták. Stein-nak 1859-től kezdve megjelent nagyszabású publicátiói, melyeknek utolsó kötete a tudomány nagy kárára, fájdalom, csonkán maradt, monográfiák, melyek mint ilyenek, a véglényeknek csak egyes osztályaival, vagy rendjeivel foglalkoznak s csak a legelső kötet nyujt általános átpillantást a véglényeknek azon időbeli ismeretéről.

A szakirodalomnak jelzett állását tartva szem előtt, határoztam magamat arra, hogy tanulmányaim bevezetése gyanánt, összefoglaljam a véglényekre munkatervem megváltoztatásáig vonatkozó ismereteket s azokat, saját búvárlati eredményeimet is tekintetbe véve és felhasználva, valamint - és erre nagy sulyt fektettem, s kiváló gondot fordítottam - a nagyobb részt egyes értekezésekben szétszórt adatok pontos megjelölésével feldolgozzam.

Hogy egy olyan általános áttekintést nyújtó munka, a milyen szemem előtt lebegett, a szakköröknek abban az időben tényleg közóhajtása volt, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy munkám megkezdésével csaknem egyidejűleg (1880) kezdette meg Saville Kent nagy kézikönyvét, mely a véglények egy részéről, t. i. az ostoros és csillószőrös ázalékállatkákról való összes eddigi ismereteinket felöleli; Bütschli pedig ugyanakkor (1880) vállalta magára, hogy a Bronn megindította encyclopaedicus munka számára az összes állati véglényeket újra kidolgozza; Balbiani végre a Collège de France-ban tartott előadási sorozatban kezdette meg a véglényeknek a tudomány ujabb állása szerint való tárgyalását. Mindezek között Bütschli-nek még folyamatban levő munkája bizonyára a legnagyobb fontosságú, s teljesen elkészülve, oly becses kézikönyv fog lenni, mely az újabb nemzedéknek teljes tájékoztatást nyujtand mindarról, a mi megjelenéséig a búvárkodás ezen területén történt. - Hogy ezen befejezése felé közeledő nagyszabású munka mellett az én szűkebb határok között mozgó átpillantásomnak mennyiben van létjogosultsága s mennyiben közelíti meg a czélt, melynek elérése szemem előtt lebegett, - ehhez nem én vagyok hivatva hozzászólani.

Szükségesnek tartom e helyen számot adni arról, hogy ezen átpillantás mily terjedelemben foglalja magában a véglényeket.

Hogy a legalsóbb állati és növényi szervezetek mily szoros összefüggésben állanak egymással, erre munkám bőven nyujt felvilágosítást, s én ezt a felfogásom szerint vita tárgyát nem képezhető, szakadatlan összefüggést tartva szem előtt, fogadtam el a közvetítő szervezetek megjelölésére a Haeckel ajánlotta kifejezést (Protista). Mindazonáltal ezen munkámban a növényekkel szorosabb viszonyban álló véglényeket (Protophyta) csak annyiban vettem figyelembe, a mennyiben az ő ismeretök a gyökérlábúak meg ostoros ázalékállatkák megértésére okvetetlenül szükséges s munkám tulajdonképeni tárgyát az állati véglények (Protozoa) szabják meg. Ki kell továbbá emelnem, hogy búvárkodásom körén túllépni nem akarván és kiválólag hazai búvárok szükségleteit tartván szem előtt, a véglényeknek kizárólag tengerekben élő képviselőit csak oly terjedelemben illesztettem munkám keretébe, a milyenben az állati véglényeknek általános ismeretéhez szükségesnek látszott.

...


×