CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
Első időszak. Leeuwenhoek és Müller Ottó Frigyes kora
Második időszak. Ehrenberg és Dujardin kora
Harmadik időszak. Az utolsó harmincz év búvárkodásának eredményei s a véglények ismeretének jelenlegi állása
I. Az alakok ismeretének gyarapodása s a véglények közötti rokonság
Gregarinafélék
Radiolárok
Heliozoumok
Monerek
A Bathybiusról
Myxomycetek
Labyrinthulafélék
Flagellátok
A moszatok és gombák rajzóspórái meg a Flagellátok közötti viszony
Catallacták
Noctilucafélék
Szorosabb értelemben vett csillószőrös ázalékállatkák (Ciliata)
Szívó ázalékállatkák, vagy Acinetafélék
Az állati véglények köre
II. A szervezet ismeretének haladása
A véglények testének alaktani értéke
A véglények szervei
A véglények testének alapállománya
Cuticula, vázak, héjak
A kéregplasma elkülönülései. Pálczikaalakú testecskék
A véglények testének összehúzódó képessége, vagy ennek hiánya. Myophanrostok
Helyváltoztatásra való elkülönülések
A Gregarinák helyváltoztatása
Állábak
Ostorok és csillószőrök
Az Acinetafélék tapogatói
Érzés s az érzés közvetítésére való elkülönülések
Lüktető űröcskék
A táplálék felvételére s megemésztésére való elkülönülések
Levélzöld-testecskék s egyéb festőanyagok
Magképletek
Betokozódás
III. Szaporodás és fejlődés
A véglények elsődleges keletkezésének kérdése
1. A Gregarináknak s a velök rokon szervezeteknek szaporodása és kifejlődése
2. Gyökérlábúak
a) Monothalamiumok
b) Polythalamiumok
c) Heliozoumok
d) Radiolárok
3. Flagellátok
a) Levélzöldet tartalmazó Nudiflagellátok
b) Levélzöldet nem tartalmazó Nudiflagellátok
c) Cilioflagellátok
4. Noctilucák
5. Ciliátok
A) Oszlás és sarjadzás
Az Acinetaféléknek belső rajzósarjadékok útján való szaporodása
Stein úgynevezett Acineta-elmélete
A szájjal bíró ázalékállatkák úgynevezett embriói
B) Conjugatio. A csillószőrös ázalékállatkák egybekelésének (conjugatio, zygosis) lefolyása, lényege és jelentősége
Az egybekelés módjai, az egybekelt párokon létrejövő külső változások, az egybekelés időtartama
Az egybekelés alatt és után létrejövő belső változások
Az ázalékállatkák egybekelési folyamatának lényege és jelentősége
Az irodalom jegyzéke
Előszó
A munkák előszava voltaképen azoknak utószava. - Így értelmezendő ez az
előszó is, mely az 1879-dik év közepén megkezdett s 1882. elején jelenlegi
alakjában befejezett munkámnak utóhangja.
Midőn a kir. magyar Természettudományi Társulat megtisztelő megbizásának
eleget teendő, több évre terjedő vizsgálataim eredményeinek feldolgozásához
fogtam, ébredt fel bennem azon kérdés: vajjon - különösen hazai
szakirodalmunknak állását véve tekintetbe - érdemes munkát végezek-e,
ha olyan területről közlök részletes tanulmányokat, a melyeknek nálunk
úgyszólván alig volt még mívelője, s melyről irodalmunkban hiába keresünk
a tudomány jelenlegi állásáról tájékoztató munkát? De nemcsak hazai
irodalmunk, hanem a külföldnek gazdag szakirodalma sem dicsekedhetett
abban az időben olyan munkával, mely a szertelenül szétszórt adatokat
egybegyüjtve, értékök szerint méltányolva s kellőleg feldolgozva nyújtaná.
Az egyedüli, ily tekintetben számot tevő munka Bronn-é, mely azonban csak
az 1857-58-ig terjedő ismeretekre támaszkodik. Claparede és Lachmann-nak
1858-61-ig megjelent nagyfontosságu tanulmányai csak a gyökérlábúakra,
csillószőrös ázalékállatkákra meg részben az ostoros ázalékállatkákra
szoritkoznak, s azon kívül, hogy a haladó kor túlszárnyalta, az irodalmat
csak oly mértékben veszik tekintetbe, a milyenben azt a szerzők tanulmányai
épen megkivánták. Stein-nak 1859-től kezdve megjelent nagyszabású
publicátiói, melyeknek utolsó kötete a tudomány nagy kárára, fájdalom,
csonkán maradt, monográfiák, melyek mint ilyenek, a véglényeknek csak
egyes osztályaival, vagy rendjeivel foglalkoznak s csak a legelső kötet
nyujt általános átpillantást a véglényeknek azon időbeli ismeretéről.
A szakirodalomnak jelzett állását tartva szem előtt, határoztam magamat
arra, hogy tanulmányaim bevezetése gyanánt, összefoglaljam a véglényekre
munkatervem megváltoztatásáig vonatkozó ismereteket s azokat, saját
búvárlati eredményeimet is tekintetbe véve és felhasználva, valamint - és
erre nagy sulyt fektettem, s kiváló gondot fordítottam - a nagyobb részt
egyes értekezésekben szétszórt adatok pontos megjelölésével feldolgozzam.
Hogy egy olyan általános áttekintést nyújtó munka, a milyen szemem előtt
lebegett, a szakköröknek abban az időben tényleg közóhajtása volt, legjobban
bizonyítja az a körülmény, hogy munkám megkezdésével csaknem egyidejűleg
(1880) kezdette meg Saville Kent nagy kézikönyvét, mely a véglények egy
részéről, t. i. az ostoros és csillószőrös ázalékállatkákról való összes
eddigi ismereteinket felöleli; Bütschli pedig ugyanakkor (1880) vállalta
magára, hogy a Bronn megindította encyclopaedicus munka számára az összes
állati véglényeket újra kidolgozza; Balbiani végre a Collège de
France-ban tartott előadási sorozatban kezdette meg a véglényeknek a tudomány
ujabb állása szerint való tárgyalását. Mindezek között Bütschli-nek még
folyamatban levő munkája bizonyára a legnagyobb fontosságú, s teljesen
elkészülve, oly becses kézikönyv fog lenni, mely az újabb nemzedéknek
teljes tájékoztatást nyujtand mindarról, a mi megjelenéséig a búvárkodás
ezen területén történt. - Hogy ezen befejezése felé közeledő nagyszabású
munka mellett az én szűkebb határok között mozgó átpillantásomnak mennyiben
van létjogosultsága s mennyiben közelíti meg a czélt, melynek elérése szemem
előtt lebegett, - ehhez nem én vagyok hivatva hozzászólani.
Szükségesnek tartom e helyen számot adni arról, hogy ezen átpillantás mily
terjedelemben foglalja magában a véglényeket.
Hogy a legalsóbb állati és növényi szervezetek mily szoros összefüggésben
állanak egymással, erre munkám bőven nyujt felvilágosítást, s én ezt a
felfogásom szerint vita tárgyát nem képezhető, szakadatlan összefüggést
tartva szem előtt, fogadtam el a közvetítő szervezetek megjelölésére a
Haeckel ajánlotta kifejezést (Protista). Mindazonáltal ezen munkámban
a növényekkel szorosabb viszonyban álló véglényeket (Protophyta) csak
annyiban vettem figyelembe, a mennyiben az ő ismeretök a gyökérlábúak
meg ostoros ázalékállatkák megértésére okvetetlenül szükséges s munkám
tulajdonképeni tárgyát az állati véglények (Protozoa) szabják meg. Ki kell
továbbá emelnem, hogy búvárkodásom körén túllépni nem akarván és kiválólag
hazai búvárok szükségleteit tartván szem előtt, a véglényeknek kizárólag
tengerekben élő képviselőit csak oly terjedelemben illesztettem munkám
keretébe, a milyenben az állati véglényeknek általános ismeretéhez
szükségesnek látszott.
...