CÍMLAP
|
TARTALOM, ELŐSZÓ |
Tartalom
Előszó
I. A szinesztézia fogalma
1. A fogalom értelmezése
2. Műszóhasználati kérdések
II. A szinesztézia-kutatás története
1. A jelenségre vonatkozó legkorábbi megfigyelések
2. A szinesztézia tudományos vizsgálatának története
III. A szinesztézia a stílustörténet korábbi korszakaiban
IV. A szinesztézia jelentéstani struktúrája
1. A szinesztézia jelentéstani alapjai
2. A képelemek jelentéstani összeférhetetlenségének jellemzői
3. A kettőnél több elemű szinesztéziák jelentéstani struktúrája
V. A szinesztézia alaki sajátosságai és nyelvtani kifejezésformái
1. A szinesztézia alaki sajátosságai
2. A költői kép grammatikai formáiról szóló irodalom áttekintése
3. A költői kép szintaktikai jellemzői
4. A szinesztézia grammatikai formái
5. A kettőnél több elemű szinesztéziák grammatikai formái
6. A szinesztézia egyedi szintaktikai jellemzői
VI. A szinesztézia stilisztikai funkciói
1. Nyelvi funkció és poétikai funkció
2. A költői kép funkcióinak vizsgálata a stilisztikai irodalomban
3. A szinesztézia funkciói
4. A szinesztézia kapcsolata a mű többi (képi és nem képi) egységével
5. A szinesztézia szófaji jellegéből fakadó stílushatás
VII. Egyéni sajátosságok a nyugatosok szinesztéziáiban
1. A stílusegyénítés lehetőségéről
2. Ady Endre szinesztéziái
3. Babits Mihály szinesztéziái
4. Juhász Gyula szinesztéziái
5. Kosztolányi Dezső szinesztéziái
6. Tóth Árpád szinesztéziái
7. Szabó Lőrinc szinesztéziái
VIII. Stílustipológiai összegezés
Irodalom
Rövidítések
Sinestezia în lirica mişcării literare "Nyugat" (Rezumat)
Synaesthesia in the Poetry of "Nyugat" (Abstract)
Előszó (részlet)
A szépírói stílus szinesztéziáinak vizsgálata korántsem újkeletű.
Tanulmányok egész sora született már egy-egy költő szinesztétikus
érzettársításairól, s az írói nyelvi monográfiák némelyike is külön
fejezetet szentel ennek az érdekes stílusjelenségnek (Guţia I., 1959.).
A modern irodalomtudományban Stephen Ullmann volt a megteremtője annak a
tanulmánytípusnak, amely e jelenséget egyszerre több költő életművében
dolgozza fel, s kiaknázza az összehasonlító módszer kínálta gazdag
lehetőségeket (Ullmann St., 1945., Mancaş M., 1962.). De az ő tanulmányai
mellett több olyan dolgozat is napvilágot látott, amely egy-egy irodalmi
irányzat vagy nagyobb irodalomtörténeti korszak szinesztéziáinak
vizsgálatát tűzi ki célul (Siebold E., 1919-20.; Wellek A., 1931.a.;
Erhard-Siebold E., 1932.; Ullmann St., 1939., 1945.; Whitney A. H.,
1951-52.). A magyar stílustörténet teljes egészében adós még a szinesztézia
életrajzának fölvázolásával. Ullmann - Vörösmarty szinesztéziáiról szóló
- statisztikai fölmérését nem számítva (1951. 283), csupán a jelenség
XX. századi életéről van valamelyes képünk. Különösen értékes ebben a
vonatkozásban T. Lovas Rózsa tanulmánya (1944.), amely az impresszionista
költészet stílusformáit kutatva kiváló érzékkel ragadja meg a szinesztétikus
képalkotás néhány irányzati sajátosságát. Dicséretes kezdeményezésnek
számít még ezen a téren A. H. Whitney-nek az a dolgozata (1951-52.),
amelyben a szerző magyar költői anyagon követi nyomon a szinesztéziának
minden nyelvre egyaránt érvényes, pankronisztikus szintű törvényszerűségeit.
Whitney érdeme az is, hogy fölhívta a figyelmet a modern magyar líra
szinesztéziáinak rendkívüli változatosságára.
Mivel a szinesztézia világszerte a szimbolisták és az impresszionisták
kezén vált domináns stíluseszközzé, a magyar szépírói stílus viszonylatában
is tanácsosnak látszott a Nyugat lírájához kapcsolni a jelenség
tanulmányozását. Erre vállalkozik az itt következő tanulmány.
[...]