A Kisfaludy-Társaság, keletkezése óta, egyik fő feladatának tekinti a magyar népköltészet termékeinek gyűjtését. Ebbeli törekvései azonban félszegek, ha a magyar népköltészet fölkincselésében elő nem mozdítják azon szláv, oláh, német ajkú népek, melyekkel az országos élet egysége a magyart egy ezredéve összeforrasztotta s melyeknek költészete, valamint táplálkozott a magyar népköltészetből, úgy viszont maga is táplálta ezt.

A Társaság ennélfogva magyar népköltészeti kiadásait honunk más nyelvü népeinek költészeti kincseivel óhajtja kiegészíteni, s e végből mindazon hazánkfiait, kik valamely nem-magyar ajkú néptársunk költészetét ismerik s e mellett magyarul is tudnak írni, fölhívta és fölhívja, hogy a népköltészeti maradványokat, legalább a becsesbeket, mind a magyar irodalom, mind az illető nép irodalma érdekében, fordítsák le és küldjék be.

A Társaság oly szerencsés, hogy hazai, nemmagyar ajkú népköltészetünk tárát immár egy tetemes tót népdalgyűjteménynyel megindíthatja. A férfiak, kiknek sikeres közremunkálása e gyüjteményt létesítette, fogadják irodalmunk nevében a Társaság szíves köszönetét. Szolgáljanak egyszersmind buzdító például másoknak.

E kötetet azon ohajtással nyújtjuk át a közönségnek, vajha azt többi népeink költészeti termékeinek kötetei minél gyorsabban és sűrűbben követnék.

Pesten, újév napján 1866-ban.

Greguss Ágost,
a Kisfaludy-Társaság titkára.