Előszó

Különös varázsú, látomásos világ.

Pethes Mária e kötetében hitelesen tárja elénk megszenvedett élményeit, legbensőbb érzéseit, csalódásait, reményeit, vágyait. Ez az érzékeny költő korunk minden gondját jól ismerve szót emel a mai ember, s a közösség, a nemzet igazáért, jövőjéért. Verseivel - akárcsak kötetének mottójával - óv minket a hamis próféták hazugságaitól, hízelkedéseitől, a haszonelvű társadalom pénzimádatától, hajszoltságától. A szellem-deportálásos években édesanya nyelve boldog szavainak felhatalmazottjaként ír hazájáról, és ha felsír a Tó parton / egy Magyarország formájú kő, szívére szorítja, és költőtársát is így biztatja: őrizd arcodon az anyaföld mosolyát! Bensőséges kapcsolata van szűkebb hazájával, az otthont adó agárdi tájjal. Megkapó hangulatú költemények vallanak arról, hogy együtt lélegzik a természettel, szinte nem tud betelni szépségeivel, amikor fűszálak ledőlt oszlopcsarnokát bevilágítja / egy színpompás gyík futófénye; és Elalvás előtti imára fák lábához térdepel az est. És ahogy érti a pletykás mogyoróbokrok sugdolózását, az elvetett magok dalát, olyan természetességgel beszél halott anyjához, nagyszüleihez, művészbarátaihoz, jelenként éli és írja meg múltját: én is ott futok fodros szoknyában / nagyanyám fahéjas kalácsának / illatzsoltárába kapaszkodom - kimentve az eltemethetetlen értékeket - számunkra, olvasói számára is. Hirdeti a szerelem megtisztító erejét is - élőbeszéd szerű, nyelvi leleményekkel teli sorokban.

Engedjük, hogy egész lényünket átjárja ez az izzó szenvedélyű, különös varázsú, látomásos képekkel teli sokszínű költői világ!

2009. március 6-án, Pécsett
Rónaky Edit