Bevezetés

"Megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet és áldás leszel" - mondja az Úr Ábrahámnak, amikor elhívja, hogy legyen a hívők atyja, és hirdesse az élő Isten nevét a népek között. Ez az ige egyben mindazoknak szól, akik ingyen kegyelemből, hit által elhívattak az evangélium szolgálatára. A Békési Egyházmegye közössége századokon át megtapasztalta ennek az elhívásnak és ígéretnek a nagyszerűségét, akkor is, ha sok történelmi megpróbáltatáson át kellett teljesítenie küldetését. Az egykori, a reformációban ígéretesen induló és virágzó Békést, Bánátot, majd Csongrádot is felölelő egyházmegye falvainak jó része elpusztult a hódoltság alatt, lakói menekülésre kényszerültek a török seregek segédcsapataiként megjelenő tatár hordák elől. Csak a "maradék", mint "tűzből kikapott üszök" élt, kapaszkodva az ősi földhöz, mint sziklához a fű. A szörnyű pusztítás után sok falu újratelepedett, és megnőttek a megmaradt városok. Emberileg megmagyarázhatatlan az az élni akarás és jövendőbe vetett hit, amit református népünk ezen a vidéken tanúsított, amikor eljött az újrakezdés ideje. Az újrakezdés után is még majd száz éven át meg kellett küzdenie az ellenreformáció szellemi erőivel. Csak II. József Türelmi Rendelete után épülhettek, és épültek is sorra a Békési Egyházmegye ma is látható, csodálatos, monumentális templomai, köztük az egyik legszebb, a gyulai templom. Kegyes adakozók az egyházi szolgák megélhetéséhez és az iskolák fenntartásához szükséges birtokokat adományoztak, gyönyörűséges úrasztali edényeket és térítőket rendeltek magyar és külföldi műhelyekben. A gyülekezetek egészen 1948-ig, az egyházi javak államosításáig, majd az azt követő "hitvesztés" korszakáig szépen virágoztak. Ennek tanúja a gyulai templom kétszáz éves fennállása alkalmából rendezett kiállítás szép és gazdag anyaga. Most, amikor újra eljött az idő, hogy a magyarországi történelmi egyházak, köztük a református Sionunk hitét szabadon megvallhatja, iskolákat alakíthat a régiek helyén, missziót folytathat és diakóniai intézményeket létesíthet, sok akadállyal találja magát szemben. A legnagyobb akadály az anyagiak hiánya mellett a lelki közöny és reménytelenség, mely sokak szívébe beköltözött a hit meggyengülése miatt. Segítsen bennünket ez a jubileum és a kiállítás, hogy az ősök hitéből és példájából merítsünk. Ők nem ismertek akadályt a rájuk bízott evangéliumi hit megélésére és továbbadására. Félelem, közöny, önsajnálat, vád és múltba felejtkezés helyett költözzön a szívünkbe reménység és hit abba az Istenbe, aki "erőt ad a megfáradtnak és az erőtlen erejét megsokasítja" (Ézs 40,29), aki feltámasztotta a mi urunk Jézus Krisztust a halálból, hogy vele együtt minket is megelevenítsen.

A Tiszántúli Református Egyházkerület közössége nevében is köszönetet mondok mindazoknak, akik ezt a szép kiállítást elgondolták és megvalósították. A gyulai gyülekezetet és a kiállítás látogatóit köszöntöm a feltámadott Jézus első szép szavával: "Békesség néktek!"

Kocsis Elemér
püspök