Apám sírjánál

Apám sírja mellett állok, s rá gondolok.
Behuny szemmel a régmúltba, elkalandozok.
Már szinte egy negyed század múlt azóta el,
Mióta az édesapám, sírjában pihen.

Gondolatban most mi ketten, elbeszélgetünk.
Elmesélem, hogy azóta mi történt velünk.
Kikérem a véleményét és a tanácsát,
A további életemre, várom áldását.

Csukott szemmel látom arcát, oly megnyugtató.
Bíztat engem, úgy, mint régen és ez olyan jó.
Elmesélem, hogy azóta én is öregszem.
De őrá, amíg csak élek, majd emlékezem.

S nem csak ott a sírja mellett, hanem máskor is.
Mindennapi dolgaimban, jóban, s rosszban is.
Elköszönök jó apámtól és elindulok,
Sírja mellett megnyugodva, hazaballagok.