Valamikor hajdanában,
Első Karácsony korában.
Mikor Jézus megszületett,
Az ember megváltója lett.

Elindult az édesanyja,
Dicsőséges szűz Mária.
Betlehem városába,
A nép összeírására.

Vele József a jegyese,
Óvta mindig ott volt vele.
Szállást kerestek mindenütt,
De szállás nekik nem került.

Túl jutottak a városon,
Bezárt ajtójú házakon,
Az idő már közeledett,
Mária már úgy szenvedett.

Elértek egy istállóhoz,
Az ott élő pásztorokhoz.
Ők szívesen befogadták,
Ott szálljon meg, úgy bíztatták.

Akkor a szent szűz Mária,
Szent fiát világra hozta.
Szalmán jászolyba fektette,
Takargatta, melengette.

Akkor kinn a sötét éjben,
Fényes csillag gyúlt az égen.
Megszólalt az úr Angyala,
Megszületett kis Jézuska.

Pásztorok, bár megijedtek,
Csillag fénye után mentek.
A szegényes istállóban.
Látták Jézust a jászolyban.

Térdre borulva imádták,
S köszöntötték szűz Máriát.
Jöttek keletről a bölcsek,
Kik egy csillagfényt követtek.

Ajándékukat lerakták,
Ők is imádták Jézuskát.
Akkor megszólalt Mária,
Fáradt már a kis Jézuska.

A pásztorok, meg a bölcsek,
Szépen csendben mind elmentek.
Szűz Mária megszoptatta.
És boldogan elaltatta.

Azóta is Karácsonykor,
Ünnepel régi és újkor.
Hisszük eljön majd még egyszer,
Hogy minden embert megmentsen.