Csodakarácsonyfa

Álmodtam egy meseszép csodakarácsonyfát,
Nem láttam rajt csillogást, se lámpát, se gyertyát.
Egyszerű, kis szobában állt olyan szerényen,
Mintha őrizné kincsét, mit ráraktak szépen.

Mert föl volt ő díszítve sok csodadologgal,
Az emberi természet csupa jóságával.
Hit, remény és szeretet volt arra rárakva,
A házastársi hűség, ott lapult alatta.

Rajta volt a szorgalom, meg a bizakodás,
Tisztesség, a becsület és a megbocsátás
Körülvette azt a szép csodakarácsonyfát,
Oly nyugalom s béke, mit ember csak ritkán lát.

Istenem, ha azt a fát mindenki láthatná,
A lelküket az a sok jóság mind áthatná,
Elmúlna a gyűlölet, a harag, a bántás,
Akkor szépen élhetnénk, nem is kellene más.