1956

Egy tíz éves kislány emlékei ezek,
Dübörögve szóltak Pesten a fegyverek.
Rémület látszott a szüleim szemében,
Nem értettem semmit, csak azt tudom, féltem.

Félelmet sugárzott még a rádió is,
Összegyűlt a környék, de hallgatták mégis.
Iszonyú robaj volt, meg puskaropogás,
Jelszavak hangzottak, meg bekiabálás.

Hulltak a csillagok, mind, mind le a földre,
S az a hangulat átragadt mindenkire.
Néhány nappal később, dübörgés hallatszott.
Orosz tankok voltak, sor vége nem látszott.

Budapestre mentek, szétlőtt fővárosba,
De eljutottak még sok magyar városba.
Így emlékszik vissza, egy akkori gyermek,
Legyen tisztelet az ott elesetteknek.

A pénz

Élnek köztünk nagyon sokan, kiknek pénz az Istenük
Azt hiszik, ha sok pénzük van, nekik megvan mindenük
Ők azok kiknek szemébe, a szegények nem emberek,
Akármilyen nagy baj lehet, ők nem segítenének.

Nem az a baj, hogy ők olyan nagyon jó módban élnek
Hanem az, hogy mások iránt miért oly közömbösek.
Csodálkoznak, ha gyermekük rossz körökbe kerülnek,
Pedig mindenük meglehet, amit pénzért vehetnek.

Nem is tudják elképzelni, hogy a pénz nem boldogít,
De még azt se veszik észre, hogy mennyire elvakít.
Vígan élik világukat, senkivel se törődnek
Őnekik csak az a fontos, még több pénzt szerezzenek.

Figyeljetek ti sokpénzű, gazdag szegény emberek
Nem biztos, hogy a sok pénzért titeket megbecsülnek.
Majd, ha egyszer véletlenül, elfogy a pénz nem lesz sok,
Úgy érzitek, hogy az öröm pénzzel együtt elfogyott.

Akkor fogtok csak rájönni mikor elkeseredtek,
Történhet még az életben, sok más jó is veletek.
A kispénzű emberek közt van csak igaz szeretet,
Ők törődnek a másikkal és senkit meg nem vetnek.

Nyugodt álmotok lesz akkor, nem kell félni semmitől.
Becsületesen jobb élni, s nem kell félni senkitől.
Nem baj az, ha ezután már kevesebb a pénzetek,
Titeket sokan szeretnek, s ti sok embert szerettek...