|
Takács Lajosné vagyok. 1946.
február 12-én születtem, Bagon. Harmadik lányként.
A nyolcadik osztály végeztével, sajnos befejeződtek az iskolás évek.
Dolgoznom kellett, nem tanulhattam tovább. Csemetekert, közért,
textilgyár, három műszak 16 éves koromtól. Házasság, két gyermek.
Gyermeknevelés mellett bedolgozás, dzsekivarrás 25 évig éjjel, nappal.
Betegség, leszázalékolás.
2002. januárjában, Szanatóriumban voltam, ott hívott föl a nővérem és
sírva mondta el, hogy a lánya, az én keresztlányom rákos. 38 éves volt
akkor. Úgy megdöbbentett a hír, hogy napokig nem bírtam aludni. Csak az,
dübörgött az agyamban. Rák, chemotherápia, sugárkezelés, műtét! Nem bírtam
feldolgozni.
Aztán a harmadik éjjel elkezdtem verseket írni. A keresztlányom 4 évi
szenvedés után, 42 évesen sajnos meghalt. De én az óta is írom a verseket.
Mindent kiírok magamból, jót is, rosszat is.
Imádom a gyerekeket, szeretem az embereket. Most egy nyugdíjas klub
vezetője vagyok. Újabban gyermekverseket is írok. Jelent már meg versem
Antológiában, újságokban és elhangzott több a Miskolci Irodalmi Rádióban
is.
A versírás engem megnyugtat.
Takács Lajosné Angyal Mária
 |
