Még mit adhatok

Rég volt, mikor a döntést meghoztam,
Életemet, a tiédhez fontam
Jóban, rosszban, holtomiglan, mondtam,
S amit mondtam, mindig betartottam.

Néked adtam én a lányságomat,
Meg az egész fiatalságomat.
Szerelmet és szeretetet adtam,
S a hűségem amint megfogadtam.

Néked adtam hétköznapjaimat.
Hétköznapi fontos gondjaimat.
Ahogy néked jó volt, csak úgy tettem.
Remélem, jó feleséged lettem.

Mit is tehetek még vajon érted?
Átvezetlek egy nagy hegyen téged.
Felsegítelek én a csúcsára,
S együtt érünk a túloldalára.

Egész úton fogom majd a kezed.
Az út végéig ott leszek, veled.
Már nem sokat tudok adni néked,
Semmi többet, csak az életemet.

Férjem - Takács Lajos