Együtt a család

Idősebb korába érve már az ember,
Nyugalomra vágyik, sokkal többet pihen.
Unatkozni nem kell, mindig úgy kell élni,
Amit még meg bírunk, mindent meg kell tenni.

Igaz, idős korban gyorsabban fáradunk,
De gyermekeinkre szívrepesve várunk.
Mikor haza jönnek, nyugalomnak vége,
Felborul a lakás minden egyes része.

Megtelik a házunk vidám kacagással,
Akkor nem törődünk mi a fáradsággal.
Főzünk finomakat azt, amit szeretnek,
Süteményt is sütünk a gyermekeinknek.

Úgy repül az idő, már attól kell félni,
Hogy a gyerekeknek haza kell indulni
Ők még nem tudják, milyen nagy boldogság,
Mikor haza jönnek gyermekek s unokák.

Csendes már a házunk, újra ketten vagyunk.
Ülünk egymás mellett, és rájuk gondolunk.
Meg arra - nekünk jó, mi még együtt vagyunk.
A mi gondjainkat megoldjuk mi magunk.