Érik a búza

Aranysárga búzamező ring a nyári szélben.
Öreg templom nagyharangját hallja minden délben.

Megtelt kalászát cipeli a sok-sok búzaszál,
Egy-egy nagy vihar után eldől, állni nem bír már.

Olyan gyönyörű látvány a ringó búzamező.
Nem csak szép de érzed, benne van az életerő.

Az a sok pici búzaszem, a jövőnk kenyere,
Vigyázzunk rá, mert tőle függ az ember élete.

Ha nem csak olyan szép, de van belőle elég,
Akkor biztos lesz kenyerünk, jövőre is még.

Mikor a nyár tombol, akkor érik meg a búza,
Hosszú, gyenge szárát, a tömött kalász lehúzza.

Azt várja, mikor jön már a gép, hogy learassa,
Igaz, neki vége akkor, mégis azt akarja.

A tarlót látva azt gondolom, csak ennyi maradt?
Mi is születünk, élünk és a kaszás majd arat.

Katica bogárka

Katica bogárka,
Mit gondolt magába.
Pöttyöt tetováltat,
Piros páncéljára.

Nem is egyet, hetet,
Mind-mind feketéket.
Ha nem hiszed, nézd meg,
Számold is meg őket.