Fohász

Ó nagy Isten arra kérlek,
Fohászomat hallgasd most meg.
Tekints széjjel a világban,
Oly sok ember él nagy bajban.

Sok-sok ember már azt hiszi,
Az Isten őt elfelejti.
De hát ilyen nem történhet,
Mert ő minden embert szeret.

Sok elesett, számkivetett,
Boldogtalan, reményvesztett,
Ki öregen és egyedül,
Segítség és támasz nélkül,

Éli magányos életét,
Fárasztó neki már a lét.
De ő sokat imádkozik,
Isten hozzád fohászkodik.

Van ki szegény, nincsen pénze,
Nem mintha olyan sok kéne.
Csak annyi, hogy élni tudjon
És, hogy el ne adósodjon.

Hallgasd meg az ő kérését,
Ne vedd el az emberségét.
Ha már késő, abba sem hisz,
Tekints le rá, s mond, ember bízz.

Aki meg már azt gondolja,
Sok pénze van, semmi gondja,
Egyik napról a másikra,
Egy baleset megbénítja.

Tehetetlen, ágyba fekvő,
Mit ér a pénz, mondhatná ő.
De sajnos nem tud beszélni
Tégy csodát, ne hagyd így élni.

Ó nagy Isten arra kérlek,
Imáimat hallgasd most meg.
Segítsd az elesetteket,
Gyámolítsd az öregeket.

Világ mindenegyes pontján,
Segíts az emberek gondján.
S aki csak él s nem hisz benned,
Tudod te, hogy mit kell tenned.