Előszó

"Mintha mindenestől alá hanyatlana, szétmállna a kultúra épülete, melyre egykor, bizakodóbb esztendőinkben, büszkén, olykor önhitt elvakultsággal tekintetünk." - írja Bálint Aladár a Nyugat című folyóiratban. A minden bizonnyal 1923-ban is megalapozottnak tűnő félelem a harmadik évezred első éveiben még valóságosabbnak hat, így különösen fontossá válik a kultúra jelentőségének kihangsúlyozása és - lehetőségeink szerint - minél jelentősebb mértékű támogatása. Ez kötelezi Békéscsaba városát arra, hogy jeles szülötteinek emléket állítson, alkotóira megbecsüléssel emlékezzen. Perlrott Csaba Vilmos, a magyar piktúra jelentős mestere, a 20. század honi festészeti formanyelvének egyik megújítója Békéscsabán született. E várostól sorsa, pályájának alakulása később messze sodorta. Nemzeti jelentőségének kihangsúlyozása céljával, a magyar és a nyugat-európai művészet korabeli kölcsönhatásának jellemzésével most, halálának ötvenedik évfordulóján idézzük fel munkásságát és személyiségét.

Perlrott Csaba Vilmosnak szentelt kiadványunk azért is nagy jelentőségű, mert az európai rangú művészről eddig nem jelent meg monografikus igénnyel írt munka. A hiány pótlására vállalkozott a sok éve a mester életművének feltérképezésén dolgozó Benedek Katalin művészettörténész, jelen munkájában alapvetően a Békéscsabán működő megyei múzeum anyagára támaszkodva. Legyen ez a könyv egy nagy ívű pályára való méltó visszaemlékezés első lépése, amelyet, remélem, hamarosan egy - képanyagát tekintve a teljes életmű illusztrálására alkalmas - album követ majd.

Pap János polgármester