Munkács - ezt védte a hős anya -,
Borsi, Kassa, Hegyalja, Patak,
gyermeki évek és boldogok,
még ha volt is benne szorongó.
Prága csak egy rossz álom csupán,
ettől ő még keményebbé vált.
A Habsburg teher jó nemzetét
török után tenné semmivé.
A földig sújtott hazájával
mit tegyen, hogy állítsa talpra?
Szív és remény, benne mind megvan,
éppúgy hit és erős akarat.
Szabadságharc, jó kurucokkal,
diadaltól diadalig tart.
Tiszántúl, Bácska, Szatmár, Tokaj
Szeged, Esztergom majd Nagyszombat,
Trencsén, Romhány, Zsibó győzelmek,
állomásai a reménynek,
mígnem Majtény egy földrengésként
véget vet és hová lett a remény.
Bujdosó lett, immár hazátlan,
távol mit tehet, csak meghalhat.
Két századot vártak hamvai,
kurucként bíztak utódai,
hazatért, várta a Szülőföld.

Egy új Majtény, ami ismét jött.

Mily fájdalom, a Szülőföld - KÜLFÖLD.