Népművészetről

Élő volt rég és most még emlékszünk.
Mi lesz majd, ha már semmit se teszünk?
Nagy érték volt, és érték ma is még,
ha nem tagadjuk meg, mint nem is rég.

Van, ki állítja, érti, hogy mi az,
szerinte nem más, mint ócska kacat.
Reakció ez a szegénységre,
egy tőről fakad a dőzsöléssel.

Letűnt korban rózsaszín, szivárvány,
értelme nem volt, csak egy butítás.
Állítja olyan, aki csak látott
olyan embert, aki maga volt ott.

Médiában mondja el ezeket,
nem érzi, hogy rombol le nemzetet,
önteltsége súlyos terhet jelent,
de az is, ki hagyja, hogy ilyet tegyen.

Elvarázsolt tavasz

Lehet-e tavasz egy olyan tél után,
ha mindenünk, így a napunk is fogytán?
A nap melege nem váltja a fagyot,
ily érzéssel a tavasz marad fagyos.

Ám, a nap csak azt a földet szereti,
ahol tud még mit fölmelegíteni.
Nem tud mit tenni elvadult lelkekkel,
odébb állva sugároz hát szeretetet.