Zsong a mélyben
sok-sok gyökér.
Reménykednek,
van még miért.

Szennynek árja
egyre mossa,
termő talajt
mind kihordja.

Gyökér elhal,
élet veszve,
csak csend marad
lenn a mélyben.

Tavasz pirkad, végre, végre,
élettel tör a felszínre.
Fagyos telet, ím, elűzi,
reményt kelthet, ha legyűri.

Tél már tova, ködbe veszett,
jönnek-mennek az elemek.
Régi emlék leülepszik,
új helyette feltüremlik.