Gazdag formák, szín-kavalkád,
gondolatok szállnak tarkán.
Majd felébredsz, kijózanodsz,
s eltűnnek a gondolatok.

Makacs dolgok - ím - a tények,
ködben oldódik az élet.
Virradat jön, köd eltűnik.
Mi az, ami összegyűlt itt?

Búgó légben szavak szállnak
takaróként a világra.
Az értelem szétzilálva,
balga tömeg fut alája.

Révületnek vonzereje,
balgaság az alapköve,
mert az ami el nem enged,
csodaszép, de sohasem lesz.

Volt a KÁOSZ,
betöltötte a világot.
Lett az élet,
minthogy valaki rendet tett.
Jött az ember!
Ő, ki nem kedvelte a rendet,
tevékenyen
újból csak KÁOSZT teremtett.