Esnek a cseppek, esnek,
egyre csak esnek.
Hideg a nyári este,
hideg és este.

Tegnap még forrón égett,
ma télbe lépett.
Rendkívüli az élet.
Élet ez? Élet?

Virágzott még a tegnap,
a fák kigyúltak.
De betört a jeges szél,
élted tépi szét.

Fáradt szárnyak kiálltnak,
társra vártak, hiába.
Elmúlt az éj, virradat,
még sincs remény, kinn hagytak.

Talpra, talpra, magadban,
nincs segítség, magad vagy!
Megtagadott testvéred:
csak magadban reménykedj!

Végekről még jöhet fény,
ott a hit még kőkemény.
Elburjánzott kevélység,
itt már csak volt reménység.