Ahol lakom, szép név honos,
Árpád neve utódokon.
(Úgy, mint egyéb, szép tájakon.)
Névadása érzelmi volt.
(Ám, a régész bizonyított!)

Nem volt zsúfolt, nem volt zajos,
azt hiszem, hogy most se nagyon.

Szomszédai mind-mind bírták,
"jó gazdaként" tovább adták.
De megmaradt mindük között,
mígnem egyszer: Vajh, ki döntött?

Szomszédait összevonták.
No, de nézd csak, őt is hozzá!
Nem mint részük, hanem maga,
maga magát megtartotta.
(Tovább is nőt egyre-másra)

Épül-szépül környezete,
Ő meg "hagyománnyal" tele.
Szomszédai fejlődésben
hivatkoznak is rá szépen.
(Nem itt vannak, szomszédéknál,
hirdetésben mégis Ő áll.)
Úgy látszik, hogy valamiben
mégis vonzóbb, mint sem hiszed.