Évtizedek súlyos terhe,
lenn a mélyben emlékképek
beágyazva, be és mélyre.
(Kibontásra szükség lenne!)

Mi volt, mi nem akkoriban?
Remény, érdek, politika,
más utat mért a kordivat.
(Mélyben még a "hogy is?" titka.)

Ifjúság és sok lendület,
tiszta szívek, volt becsület,
és még volt sok naivitás,
(volt környezet, ami kivárt.)

Biztatott is, mi meg bíztunk,
nem kevesen Istent hívtuk,
legyen velünk, maroknyival,
(bátorságunk akkor kitart.)

De jött az ár, elsodorta
mindazt, amit elsodorhat.
Maga maradt magyar, maga.
(Hagyta mind-mind, ki bíztatta.)