Bevezető

Mikor egy-egy műremeket szemlélése által birtokunkba veszünk, szinte második létet adunk neki, megalkotjuk újra. A művész nemes, finom idegrezdületeiből és lelki mozzanataiból ismételünk meg sokat a műélvezésben. Ez is "mimesis", utána-átélés. S e megismétlés, ha jól végeztük, már élő alkotás lesz, épen nem holt másolat. Ezért beszélhetünk a műélvezésről szinte mint művészetről. A műélvező művésszé válik; megismétli körülbelül azt a műalkotási stádiumot, mikor Baldensperger szerint (La Littérature, 39. o.) "A művészi koncepció még alig válik el szerzőjétől, s a kifejezés még szinte belső marad."

Théophil Gautier Baudelaire tanulmányában találkozunk a műélvezés egy sajátos művészével, Fernand Boissard-ral. ki "egyformán értett a festészethez, a költészethez és a zenéhez; de benne mintha a műélvező ártott volna a művésznek; nagyon lefoglalta idejét a csodálás; minden erejét az elragadtatásban adta ki... Ugy csodálta a szépet, hogy a nagy csodálásban elfelejtette kifejezni; s amit ily mélyen megérzett, azt - ugy hitte - már ki is fejezte, - tegyük hozzá: kifejezte belül, a mély megérzés által.

D'Annunzio "La Leda senza cigno" (Hattyú nélküli Léda) cimű ujabb művében is van szó egy "kiválóan finom művészről, akinek azonban nincsen se műve, se híre."

Az ilyenformán tekintett műélvezésnek tana egy olyan eszthétika volna, mely nem annyira elméleti, mint sokkal inkább hangulati.

S művem nem is akar egy oly teljes "rendszeres' eszthétika lenni, mely a szép minden árnyalatáról s minden művészeti ágnak minden kis fajáról u. n. föltétlenül logikus sorrendben szólna. Ilyesmiben még a németek is csak a próbálkozásig jutottak el. Mindazonáltal a rendszerből igyekszem én is megvalósitani valamit; egyébként inkább egy oly könyvet szeretnék itt adni, amely a művészet főbb kérdéseinek a műélvezés szempontjából való érintése mellett lehetőleg magukkal a műremekekkel foglalkozzék, mélyebb és finomabb megértésükre segítsen, - főleg hangulati értékelésükre s átélésükre. A művészeit összes oldalait és problémáit csak egy egész élet tapasztalata hozhatja az ember elé. De e hosszú tapasztalat-sorozatnak rendezését talán könnyebben végzi majd az, aki e mű lapjain velem élvezte a műalkotásokat és a művészet elveit, S ami fő: e tapasztalatok némelyike hathatósabb lesz tán azok lelkében, akik segitségemmel gyakorlottabbakká és rokonabbakká váltak az eszthétikai benyomások befogadására. Akik pedig már nem tanulnak tőlem, azoknak talán jól esik majd együtt rezgeni egy eszthétikailag sokat élt lélekkel.

Szinte mottóm lehetne: A művészetért és a benne való örömért! Mindig a művészet közeléből irni és egyre közelebb simulni hozzá!

A művészet meleg közeléből, jórészt eszthétikai naplómból irtam meg ezt a könyvet. De művem már nem pusztán naplóm, kronológiai eredetiséggel; fonala nem táncol ide-oda a napi benyomások változatosságával. Rendszerre is törekszem, mint emlitém. De a műélvezés művészetét írván, van jogom a komponálás művészi szabadságához is.

Simítgatom és rendszerezgetem itt: pillanatfelvételeimet a műalkotásokhoz s a természeti széphez odasimuló idegrezdületeimről s lelkemről; utólagos ráelméléseimet, melyek már problémák köré is kiszélesülnek; itt-ott pedig csak egyszerűen följegyzett adatokat, melyeket azután rendszerint reflexiókkal kerekítek ki. S amint Bourget az angol tóvidékről irt uti tanulmányaiba be-beszövi egy-egy odaillő versét, ugy én is helyenként, hol a szépnek vidékein nyert impresszióim formába kerekedtek, behelyezek költeményt prózában vagy verset is. A műélvezésem válhatik művészi formájuvá, s erről tanúságot tehetek egy oly könyvben, melynek ciméül a műélvezés művészetét adtam. Cherbuliez "Művészet és Természet"-e is tele van szőve prózában irt költeményekkel.

Tulajdonképen kisebb-nagyobb tanulmányok és tanköltemények sorozatát adom. Egy-egy rövidnek látszó tanulmány is mondhat valamit és hosszát nem kell külső mértékkel mérni.

És mindezeken átszövődik vezetői kedvem, együtt-gyönyörködő passzióm... Mert, mint minden emberi cselekvés, a műélvezés is társadalmivá válik, - főleg ha már az ember (ki egyúttal tanárember) könyvbe épiti át lelkét.