Bevezetés (részlet)

[...]

Magyarország fővárosának szülötte az az ember is, aki először hatolt be Észak-Balkán legismeretlenebb zugaiba, hogy megismertesse a Balkán északi felét a világgal. Kanitz Fülöp Félix fedezte fel Európa számára Észak-Balkán földjét és népeit.

Nekünk magyaroknak mindenkire szükségünk van, mindenkit meg kell szereznünk a magunk számára. Vissza kell hódítanunk a tőlünk elszakadtakat, sőt meg kell kísérelnünk visszahódítani még a halottakat is.

Most egy olyan emberről akarok beszélni, aki több tudomány alapjait rakta le, akinek országok és népek köszönhetnek és köszönnek sokat, akit ünnepeltek életében, s ünnepeltek most születésének százéves évfordulóján idegen tudós társaságok és idegen népek. S mi nem szóltunk semmit, mi nem vettünk részt az ünneplésben! Pedig nekünk kellett volna előljárnunk, hogy észrevegyék az ünneplők s ünnepeiken felemlegessék ők is, ország-világ hallja, hogy a magyar föld szülötte volt az az ember, akinek annyit köszönhetnek, s hirdetnünk kell ezt itthon is, hogy megértsük belül s tudják kívül, hogy minden ember, tárgy, anyag, ami magyar talajból nőtt ki, mind a magyar föld, a magyar nép erejét hirdeti. Ha idegenbe kerül is, a miénk marad Örökké. Ha idegen földre ment is, idegen nyelven írt is, a mienk. Mi, akik azelőtt nem tudtunk törődni az elszakadtakkal, most még haláluk után is visszaszerezzük őket.

Ennek a könyvnek az egyik célja egy ilyen nagy halott visszahódítása. Hiszen ha élne, úgyis hozzánk állna magától is. Aki megismeri Kanitz életét és munkásságát, annak hinnie kell, hogy ha ma élne, a miénknek vallaná magát. Ez az ember, aki az akkor szerencsétlen helyzetben levő szerb és bolgár népnek hasznára igyekezett lenni, akit jótevőjükként tiszteltek e népek s jótevőjük is volt, mert nagy szíve egész melegével segíteni akart rajtuk, mert azokon akart segíteni, akik a legelnyomottabbak, a legüldözöttebbek, a legszerencsétlenebbek voltak, ha ma élne, mihozzánk állna, velünk lenne, a mi bajunkat hirdetné a világnak, mert van-e most nép a világon, amelyik nagyobb szükségben van, mint a mienk?

De más is köt bennünket ehhez az emberhez. Ő, akit a Balkán Kolumbusának neveztek, aki tudománnyal, a balkáni országok és népek felfedezésével, megismertetésével igyekezett a Nyugat, a Monarchia balkáni politikáját és balkáni kereskedelmét termékennyé, eredményessé tenni, elsősorban a magyarság útmutatója. Mert a nyugati népek közül elsősorban a magyarság útja vezet a Balkánra, a magyarság kultúrája, ipara, kereskedelme kell hogy dolgozzék ott, tehát a magyarságnak van a legnagyobb szüksége arra, - ez az eredmény előfeltétele -, hogy megismerje a Balkánt. Ezért elsősorban nekünk magyaroknak kell értékelnünk és tanulmányoznunk Kanitz munkáit, a mi kötelességünk Kanitz munkásságának folytatása, a Balkán-kutatás.

Éppen azért, mert azt hiszem, hogy a magyarság útja a Balkánra vezet, tehát hogy minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy nálunk a Balkán és a Balkán-problémák iránt az érdeklődést mentől szélesebb körökben felkeltsük, alábbiakban - Kanitz munkásságával kapcsolatban - bővebben ismertetem a Balkán-kérdés, elsősorban a bolgár és a szerb kérdés fejlődését. Teszem tehát ezt nemcsak azért, mert Kanitz munkásságával összefügg, mert senki sem tett ennek a kérdésnek a megvilágításáért annyit, mint éppen ő, s mert ő volt az első, aki egész világosan látta ezt a kérdést, de teszem még inkább azért, mert a magyarságra nézve életkérdés a Balkán politikai, gazdasági, kulturális élete múltjának és jelenének ismerete. Kanitz látta meg s hirdette komoly formában először, hogy a balkáni népekkel nem szabad s nem lehet úgy játszani, mint a sakkfigurákkal, hanem meg kell ismerni őket, hogy Európának, amikor a Balkán felett ítélkezik s a balkáni népekkel gazdasági kapcsolatait igyekszik fejleszteni, figyelembe kell venni a balkáni viszonyokat. Ma már tudjuk, hogy mennyire igaza volt, tudjuk, hogy milyen szerencsétlenségek szülőoka volt az, hogy a békekonferenciák urai jórészt tájékozatlanok voltak. De nemcsak a Nyugat létérdekükben nem fenyegetett nagyhatalmai, mi sem voltunk eléggé tájékozottak! Sőt néhány, a világháború után megjelent munkából azt látom, hogy a ránk nézve végzetesen fontossá lett Balkán-kérdést ma is a régi szemüvegen keresztül felületesen és tévesen látjuk. Pedig ez a kérdés oly fontos ránk nézve, hogy ismerni s fejlődését folytonosan nyomon követni nemcsak államunk vezetőinek kell, de az egész magyar művelt közönségnek.

Ismétlem, Kanitz az első, aki világosan látja ezt a kérdést, s akinek munkái alapos tájékoztatást adnak. Tehát, amikor az alábbiakban életét és munkásságát tárgyalva bővebben ismertetem a bolgár és a szerb kérdés múltját, Kanitz szellemének áldozok, felhasználom az alkalmat arra, hogy nálunk e kérdés iránt az eddiginél nagyobb érdeklődést keltsek.