Bevezetés (részlet)

A Magyar Ornithologiai Központ, mint az "Aquila" folyóiratának VII. kötetét, azt a rendszeres feldolgozást nyújtja olvasóinak és a vele összeköttetésben álló szakköröknek és intézeteknek, a melyet a füsti fecske 1898-iki tavaszi felvonulásáról több tényező kedvező közrehatásának köszönhetünk.

Előre kell bocsátanom, hogy a Magyar Ornithologiai Központ hat évi fennállásának folyamán megfigyelő hálózatait a mennyire lehetséges volt, kiterjesztette; az adatok feldolgozása révén módszerét tökéletesítette és ez által erőit forma szerint nevelte.

E fontos tényezőkön kivül az irodalom tanulmányozása is kiváló figyelemben részesült, hogy annak alapján lehető tájékoztatást nyerjünk a jobban megfigyelt fajok vonulási viszonyairól.

Kiváló súlyt fektettünk a meteorológiával és - a mennyiben lehetséges - a specziális phänologiával való szerves kapcsolatra; mert hiszen kétségtelen volt, hogy az a majdnem merő empirismus, mely eddig a madárvonulás megfigyelésében uralkodott és nagyrészt még ma is uralkodik, rendszeres feldolgozások és a meteorológiai elemek bevonása nélkül sohase fog a tudomány magaslatára vezetni; legkevésbbé pedig oly értelemben, a mely a modern felfogásnak megfelelne.

Evvel azonban korántsem akarjuk mondani, mintha a mi törekvéseink és módszerünk már tényleg ezt a magasságot jelentené vagy még csak akarná is jelenteni. A mit adott körülmények között el akarunk érni, az annak az elismerése, hogy tudományos felfogás vezet bennünket és hogy a megkezdett csapáson haladva, tudományos alapon sokkal biztosabban fogjuk hazánk vonulási viszonyait felismerhetni, mint a hogy ez e feltétlenül nagy figyelmet igénylő tünemény eddigi tárgyalása alapján egyáltalában lehetséges volt.

Az 1897-ik év végén elérkezettnek láttam az időt, hogy a fennálló, rendszeresen működő hálózat mellé, mely szakornithologusokból, természetbarátokból és a magy. kir. erdészeti kar akadémiailag képezett személyzetéből áll, habár csak átmenetileg és inkább csak próbaképen is új elemeket vezessek be, melyek jó eloszlásuk következtében egy tömeges megfigyelés eredményeire a legjobb kilátással kecsegtettek. Ily új elemek voltak első sorban az állami népiskolák tanítói, továbbá az egyes felekezeti iskolák tanitói, a mennyiben azok megközelíthetők voltak. Egy, szám szerint ugyan kisebb, de igen fontos elemet alkottak a kir. magy. Természettud. Társulat tagjai. Mind a két igen számos elem tájékoztatását azok a szakközlönyök eszközölték, melyek e testületek minden tagját biztosan megtalálják. Mind a két testület kétségtelenül a legintelligensebbek és legfegyelmezettebbek közé tartozik, nemcsak itthon, hanem más országokban is, különösen az utolsó szempontból értve.

Ehhez járult a magyar kormány magasfokú belátása, a melyből az a hajlama következett, hogy oly tudományos kérdések megoldását is támogassa, a melyek nem hatnak külső fénynyel és igen szerény gyakorlati hasznot igértek, legalább egyelőre: a melyek azonban mégis biztosították az úttörésben rejlő prestigét és a tudományos erők fejlesztését.

A kir. magy. vallás- és közoktatásügyi, földmívelés és kereskedelemügyi minisztérium teljes támogatásában részesítette a vállalatot, úgy a kir. magy. Természettudományi Társulat is.

Nem kevésbbé esett latba az a körülmény, hogy az anyag feldolgozása bizonyos volt, minthogy a M. O. Központ részére annak kipróbált tagja és dolgozótársa, Gyulai Gaal Gaston személyében egy ép oly megbízható, mint a lelkesedésig buzgó erő biztosítva volt, kit tisztelt meteorológusunk, Hegyfoky K. és a bármely türelempróbát kiálló Dr. Krammer Nándor tanár csatlakozása a legteljesebb mértékben támogatott.

Mindezen tényezők közreműködése tette lehetővé e bizonyára igen nehéz munka végrehajtását.

Magától értetődik, hogy az eredményt illetőleg nem tápláltam illusiókat; csodákat nem kerestem, nem is vártam.

Evvel a nagyszabású megfigyeléssel eddig követett irányunkat, módszerünket és az elért eredményeket akartam egy általános próbának alávetni, s azokat helyességük és elfogadhatóságuk iránt megbírálni.

[...]