Bevezetés (részlet)

[...]

Székelylengyelfalva, románul Poloniţa Székelyudvarhelytől kissé északnyugatra, a székely anyavárostól mintegy öt kilóméter távolságban terül el. A 774 méter magas Őrhegy aljában a termő gyümölcsfák közé bújt, ős, székely település e kis község. Orbán Balázs, aki hat kötetben irta le a vérrel és könnyel öntözött Székelyföldnek "történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei" históriáját mégis talán szülőfalujáról irt a legkevesebbet: "A hegy alatt közvetlenül Sükő, a cseresnyék hazája, kissé alább az én szülőfalum, Lengyelfalva; déli aljában Vágás, Béta, Dobó, Farcád, ezen vikvok (hepehupás, hegyes-völgyes) vidéken eldugott, szerény falucskák .... A honfoglaláskor vagy később bejött lengyel telep alapithatta az én lakfalumat." Mindössze annyit irt fóliáns köteteiben Orbán Balázs a községéről. Mikor más falvakról lelkes oldalakat ir, akkor ő szerényen megelégszik ennyivel. Igy látta jónak.

Tömören összefoglalva nevezetességét, két kezünkben elfér a falu ártatlan lelke, amit most magasra tartva a magyar közönség elé viszünk. E falu határában a százados cserefák alatt őrzi a nép kegyelete II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek a kincseit. Hihetetlennek hangzik, de mégis szent igaz, hogy a községnek nincsen korcsmája. Lengyelfalva tejjel fizeti pontosan az adóját, tejjel veszi a lábbelijét, a kávéját, az ujságját, az orvosságát és a koporsóját. Lengyelfalva legbiztosabb jövedelmi forrása a "marhatartás". 410 ember lakja és van 140 tehene és 80 pompás bivalya. Az izletes "bivalyteje" keresett és jó tápszer a városban.

[...]