Bevezető

A cekeházi Sivák családot északmagyarországi gyűjtőútja alkalmával 1950-ben néhai Sztareczky Zoltán fedezte fel. A család dalkincsét ugyanazon évben kezdte el gyűjteni, majd 1961-ben történt váratlan elhunyta a munkát megakasztotta. A kitűnő gyűjtő családmonográfia készítését tervezte. Hagyatékában talált számos tekercs és dallamlejegyzés, melyek vegyesen a család összes tagjától származtak és olykor dallami érintkezéseket mutattak, valóban nemcsak a családtagok kiemelkedő tehetségére figyelmeztettek, hanem azt a gondolatot is ébresztették, hogy a dallamanyag újabb helyszíni vizsgálata és a családi dallamvariánsok összevetése a népdalfejlődés folyamatának titkába enged bepillantást. Ezért 1963 nyarán azzal a céllal utaztam Cekeházára és Abaújszántóra, hogy tisztázzam a család teljes daltudását, megállapítsam, milyen mélységig terjedtek a családi variánsok és kitől származik az alapdalkincs. A közös dallamanyag megállapításán felül korábbi és későbbi felvételek alapján - mintegy 4-5 év távlatában - módom nyílt a népdalok zenei fejlődését is megfigyelni.

Mivel 1965 nyarán megállapíthattam, hogy a családtagok közös dallamai a szülők - főleg az apa - alapdalkészletén alapulnak és a családi daltudásnak éppen ez a legértékesebb rétege, továbbá a fiatalok által ezen felül felszedett közismert új-stílusú réteg perifériálisként kezelhető, figyelmem mindinkább a család minden tagja által kultivált alapkészletre irányult. Sivák Barnabás betyárballadáinak, lírai és egyéb dalainak száma mintegy 100, tehát éppen annyi, amennyit Bartók (Szlovák parasztzene c. 1931-ben írt cikkében) kiemelkedő daltudásnak tartott. Ennek mintegy negyede népies dal változata. Ilyen mennyiségű daltudással a legtöbb családtag rendelkezett. A családi daltudás mégsem mennyiségben, hanem minőségben kiemelkedő, mert a családtagok fővonása a szép énekhang és variáló hajlam.

Célom tehát a családi dalkincs válogatott értékeinek és azok variációinak bemutatása, ezen felül igyekeztem más körülményekre is tekintettel lenni, a környezetre, a családtagok életkörülményeire, a szövegekre és természetesen a dallami genealógiára.

C. Nagy Béla