CÍMLAP
|
TARTALOM, BEVEZETŐ |
Tartalom
Bevezető
I. A környezet
II. A család
III. A szövegek
IV. A dallamok
V. A családtagok zenei fejlődése
VI. Dallampéldák
VII. Fontosabb közös dallamok
VIII. Adatok a családtagok zenei fejlődéséhez
IX. Megjegyzések a dallamokhoz
X. A dallamok eredőhelye
XI. Közös dallamismeret
XII. Mutatók
1. Stílus
2. Hangsor
3. Forma
4. Szótagszám
5. Kadenciák
XIII. Dallampéldák betűrendes mutatója
Bevezető
A cekeházi Sivák családot északmagyarországi gyűjtőútja alkalmával 1950-ben
néhai Sztareczky Zoltán fedezte fel. A család dalkincsét ugyanazon évben
kezdte el gyűjteni, majd 1961-ben történt váratlan elhunyta a munkát
megakasztotta. A kitűnő gyűjtő családmonográfia készítését tervezte.
Hagyatékában talált számos tekercs és dallamlejegyzés, melyek vegyesen
a család összes tagjától származtak és olykor dallami érintkezéseket
mutattak, valóban nemcsak a családtagok kiemelkedő tehetségére
figyelmeztettek, hanem azt a gondolatot is ébresztették, hogy a dallamanyag
újabb helyszíni vizsgálata és a családi dallamvariánsok összevetése a
népdalfejlődés folyamatának titkába enged bepillantást. Ezért 1963 nyarán
azzal a céllal utaztam Cekeházára és Abaújszántóra, hogy tisztázzam a
család teljes daltudását, megállapítsam, milyen mélységig terjedtek a
családi variánsok és kitől származik az alapdalkincs. A közös dallamanyag
megállapításán felül korábbi és későbbi felvételek alapján - mintegy 4-5
év távlatában - módom nyílt a népdalok zenei fejlődését is megfigyelni.
Mivel 1965 nyarán megállapíthattam, hogy a családtagok közös dallamai a
szülők - főleg az apa - alapdalkészletén alapulnak és a családi daltudásnak
éppen ez a legértékesebb rétege, továbbá a fiatalok által ezen felül
felszedett közismert új-stílusú réteg perifériálisként kezelhető, figyelmem
mindinkább a család minden tagja által kultivált alapkészletre irányult.
Sivák Barnabás betyárballadáinak, lírai és egyéb dalainak száma mintegy
100, tehát éppen annyi, amennyit Bartók (Szlovák parasztzene c. 1931-ben
írt cikkében) kiemelkedő daltudásnak tartott. Ennek mintegy negyede
népies dal változata. Ilyen mennyiségű daltudással a legtöbb családtag
rendelkezett. A családi daltudás mégsem mennyiségben, hanem minőségben
kiemelkedő, mert a családtagok fővonása a szép énekhang és variáló hajlam.
Célom tehát a családi dalkincs válogatott értékeinek és azok variációinak
bemutatása, ezen felül igyekeztem más körülményekre is tekintettel lenni, a
környezetre, a családtagok életkörülményeire, a szövegekre és természetesen
a dallami genealógiára.
C. Nagy Béla