Bevezető (részlet)

Gyermekkori élményeim és két évtizedes énektanári tevékenységem arra késztetett, hogy összegyűjtsem a hagyományaiban gazdag vidék, Matyóföld népdalait.

A mezőkövesdi hímzés világszerte ismert, keresett, sokra értékelt, szívesen vásárolják mindenfelé. A tardi keresztszemes mintákat már kevesebben ismerik. Merőben más mint a kövesdi, de rendkívül szép. Szándékom az, hogy művészetüket zenei oldalról is bemutassam. Két matyó településről - Mezőkövesdről és Tardról - mintegy 500 dalt gyűjtöttem össze, ezekből válogattam ki a legszebbeket.

Mezőkövesd Borsod-Abaúj-Zemplén megye legdélibb részén terül el, az Alföld peremén és a Bükk hegység lábánál. A néhány éve várossá fejlődött települést a 3. sz. főútvonal szeli ketté. Lakossága nem egészen 20.000.

Tard község Mezőkövesdtől északnyugatra található. A vasúttól aránylag távol fekszik.

A matyó szó eredetéről röviden: Az Alföld kálvinista lakosai megkülönböztetésképpen, gúnynév gyanánt adták a katolikus vallású és az ethnographiailag egymáshoz tartozó Mezőkövesd, Tard és Szentistván lakosainak a matyó nevet. E vidék lakosai büszkén vállalták a matyó név viselését, mert Mátyás király fiait, híveit érezték a név mögött.

Számomra igen nagy élményt jelentett a népzenével való találkozás. Városi gyerek létemre ámulva figyeltem az összefonódó lányok sétáit, ringó szoknyájukat. Tardon vasárnap délután a falun végig haladtak, felzengett csodálatosan szép dalolásuk. A kert alatt játszadozó gyerekek színes népviselete a virágos rétre emlékeztetett. Az idősebb asszonynépség kitanyázott, kiültek a ház elé az út szélére, beszélgettek, "lesték" az arra haladó fiatalokat. A férfiak az ólban ütötték fel tanyájukat, ahol beszélgettek, iszogattak. Vasárnap esti cuhárét (táncos összejövetelt) a falu közepén rendezték meg. Ünnepek előtt fehérre meszelték kis nádfedeles házaikat, a portán rendet teremtettek, felvették ünnepi ruháikat. A matyóság nemcsak külsőségekben viselte a szépet, hanem szívében is hordta azt. Szebbnél szebb mintájú kézimunkát készítettek, közben daloltak. Számukra a dalolás életszükségletté vált. Mezőkövesden még mostanában is látható egy-egy ház előtt ülő asszony - gyerekcsoport -, akik varrás közben dalolnak.

Népi hangszerek közül főleg a citerát használták. Furulyaszó ritkábban volt hallható. Nagy István szűcsmester, a népművészet mestere még ma is szépen játszik furulyán. Többször láttam, amint zenekart rögtönöztek: fésűre rezgős papírt tettek, azzal zenéltek, egy férfi pedig az ajtón, asztalon brúgózott (ujját odadörzsölte).

A matyó népdalokban az itt élő nép magas fokú érzelmi kultúrája tükröződik. A valóság lényegét, benne az embert vetíti elénk. Közvetlen környezetükben a tájban való gyönyörködés, természeti képek megfestése - esztétikai életük hordozója. Hímzésük a mező sokszínűségét, virágait, azok illatát leheli felénk, a népdalok viszont az itt lakó emberek értelmét, érzelmét, gondolatvilágát, tiszta erkölcsét ábrázoljak egyszerű megoldásokkal, de igen magas fokon.

A zenei anyagot 11 témakörre bontottam. A gyermekdalokhoz az adatközlők hű idézeteivel leírom a játékhoz, szokáshoz, eseményhez fűződő néprajzi alkalmat, születés, ill. felhangzás körülményeit. Ezzel igyekszem felvillantani a népzene életének egyes titkait, a nép életének szövegbe-zenébe válását. Az altató dalok melizmatikus éneklése, hanghordozása az egyházi éneklés hatását viseli magán. Szerkezetük alapján zömmel páros lüktetésű dalok. Közülük több variáns formában más vidék gyermekdal anyagában is fellelhető. A felnőttek dalaira emlékeztető, kibővülő, nagyobb hangterjedelmű dalokat már a kamaszkorban lévő gyerekek énekelték, játszották. A felnőttek dalaiból is átvettek motívumokat.

A népdalok keveredése, népies dal és szomszéd népek zenéjének hatása leginkább a summásdalokon vehető észre. Ez természetes is, hiszen a matyó summások a két világháború között az ország minden részében egyházi és uradalmi birtokokon dolgoztak. Külföldre is többen elszegődtek. Vitték, terjesztették a matyó dalokat, ugyanakkor hozták haza más zene hatását. Erkel Ferenc: Maghalt a cselszövő c. dala variáns formában vált ismertté: Isten vele Intéző úr..., az aszimmetrikus lüktetésű osztrák zene hatása él a Hová való a lobogó c. summásdalban. A summások kevés fizetésért kora reggeltől késő estig dolgoztak, táplálkozásuk egyoldalú volt. A sok színes ruhát a hasukon spórolták meg. "Hadd korogjon, csak ragyogjon"-jelszó innen maradt fel. A dalok fájdalomról, keserűségről szólnak, néha lázadoznak.

Alkalomhoz kötött dalok - arató, fonó, varró - szerelmi témájúak, bánat hordozói, a katonaélet élményei, lakodalom, tréfás és balladisztikus hangvételű dalok találhatók még a kiadványban.

Mezőkövesden aránylag mérsékelt hangvétellel szólaltatják meg a dalokat, Tardon viszont erőteljesebben, középtempóban hangzanak fel a népdalok. Az utóbbi jelenség oka az, hogy még nem is olyan régen vasárnap délután összekapaszkodva a soron haladva szabadban énekeltek. Hozzászoktak a hangosabb énekléshez. Az alvégben is hallható volt, ha a felvégesi legények daloltak. Táncmulatságaikat is szabadban rendezték.

[...]

A kiadványt szeretettel ajánlom dalostársaimnak.

Kiss József