Előszó

A könyv tartalmi mondanivalója mellett külsejében, kiállításában is korának jellemző terméke; éppen ezért a társadalmi fejlődés egyik legmegbízhatóbb fokmérője. Egy korszak könyveinek esztétikai hatása a kulturális élet számos területéről nyújt tájékoztatást. Az egymást követő kötetek hű képet adnak az egykorú tipográfia, könyvkötőmesterség és a grafika színvonaláról, s emellett a társadalom műveltségi igényét, ízlését is tükrözik. Különleges figyelmet érdemelnek ilyen szempontból a korai fametszetes illusztrációk, amelyek nemcsak dokumentumai, hanem közzétételük idejében fontos előmozdítói voltak a társadalom kulturális felemelkedésének. A korai illusztrációk ugyanis - a kéziratok festett díszeivel szemben - nem előkelő könyvgyűjtők és igényes tudósok gyönyörködtetésére készültek, hanem a népszerű munkák megértését elősegítve szélesebb körben terjesztették a műveltséget. Az a joggal forradalminak nevezett változás, amely a könyvnyomtatás elterjedésével a könyv funkciójában, társadalomformáló hatásában bekövetkezett, a korai nyomtatott könyvek illusztrációin is pontosan lemérhető.

A könyv külsejének, kiállításának vizsgálatakor több szempont lehet irányadó. Nyilvánvaló, hogy egy nagyobb korszak könyvtermésének áttekintésekor a könyv művészi kiállításának valamennyi kritériumára nem terjedhet ki figyelmünk. Magától értetődően a könyvművészeti kutatásoknak is specializálódniuk kellett. Külön tudományág foglalkozik a papiros minőségének, eredetének kutatásával s a tipográfiai előállítás színvonalának - a betűtípusok formai szépségének, összhatásának, a címlap formálásának, a szöveg elrendezésének, a szedés és nyomás hibátlanságának - elemzésével. Hasonlóképpen sajátos vizsgálati módszereket igényel a könyvben alkalmazott grafikák és a könyv védőburkát alkotó kötések szisztematikus feldolgozása is.

Jelen munkában mi is csak egy szempont figyelembevételével tekintjük végig a magyarországi könyvkiadás első századának termését. Célkitűzésünk: a legrégibb magyarországi könyvek illusztrációinak s könyvdíszeinek számbavétele, rendszerezése, értékelése. A szöveget szemléltető figurális ábrázolásokon kívül a pusztán díszítés céljából alkalmazott címlapkeretekkel, iniciálékkal, fejlécekkel, záródíszekkel is foglalkozunk, s a művészi szempontból értékes metszetek mellett a kezdetlegesebb kivitelű, szerényebb díszek sem kerülik el figyelmünket.

A teljes könyvdísz-anyag, tehát a kevésbé kvalitásos emlékek számbavételével eltérünk a hasonló tárgyú külföldi munkák célkitűzéseitől. Éppen ezért helyesnek látszik már elöljáróban legalább röviden utalni arra, hogy milyen tanulságok, eredmények várhatók e vizsgálati módszer alkalmazásától.

E kérdéssel kapcsolatban mindenekelőtt arra kell rámutatnunk, hogy a nyugati országoktól eltérően Magyarországon a grafikus művészetek csaknem valamennyi korai emléke könyvekben maradt fenn. A magyarországi fametszés kezdeteinek felmérése tehát meg sem kísérelhető könyvdíszeink eredetének felkutatása, a külföldről beszerzett és az itthon készült fametszetek elhatárolása nélkül. A könyvdíszek meghatározása fényt derít a hazai metszetek külföldi előképeire s alig ismert helyi mesterek tevékenységére; nagymértékben megkönnyíti tehát fametszésünk fejlődésének áttekintését.

Nem kevésbé jelentősek a könyvdíszítés alakulásából, fejlettségéből, sajátosságaiból levonható nyomdászattörténeti tanulságok. Egy nyomda illusztráció- és könyvdísz-készletének gazdagsága, színvonala a műhely anyagi megalapozottságát, a nyomdavezető igényességét és kiadói célkitűzéseit tükrözi. A könyvdíszek mesterének vagy eredetének ismerete útbaigazítást adhat a nyomdai felszerelés beszerzési helyére; az egyes nyomdák könyvdísz-állományának rendszerezése pedig megkönnyíti a fametszetek kölcsönzésének, másodlagos felhasználásának felismerését s így közvetve az egykorú könyvsajtók kapcsolatának tisztázását.

Végül segítséget nyújtanak a könyvdíszek az impresszum nélkül megjelent könyvek meghatározásához. A hely és nyomda megnevezése nélkül kiadott könyvek nyomdászának megállapítása általában nem könnyű feladat. A tipográfiai és a helyesírási összehasonlítás alapos figyelmet igénylő és hosszadalmas munka. A nyomdák könyvdísz-állományának ismerete viszont gyorsabb útbaigazítást ad az impresszum nélkül kiadott nyomtatványok meghatározásához. Gyakran egyetlen iniciálé alapján megállapítható, hogy a nyomdásznév nélkül közreadott könyv vagy könyvrészlet melyik sajtóban jelent meg.

Az elmondottakból nyilvánvalóan kitűnik, hogy sokoldalú és hasznos következtetések vonhatók le a XVI. századi illusztrációk és könyvdíszek tanulmányozásából. Ennek ellenére napjainkig vajmi kevés érdeklődés mutatkozott irántuk. A magyar könyvművészet történetében új korszakot nyitó fametszetes könyvdíszekről Czakó Elemérnek a magyarországi sokszorosító művészetről írt rövid összefoglalásán (Az iparművészet könyve. Szerk. Ráth György. Bp. 1902, I. köt. 464-498) kívül csak Gulyás Pálnak A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században (Bp. 1931) című úttörő munkájából tájékozódhatunk. Az emlékanyag összegyűjtése és feldolgozása is napjainkra maradt. A munka elvégzését a négyszáz éves könyvek további pusztulása és szétszóródása tette sürgető feladattá.

A XVI. századi magyarországi könyvtermésből jó néhány értékes munka megsemmisült, több mű egyetlen példányát külföldi könyvtár őrzi. Korabeli illusztrációinknak és könyvdíszeinknek a hazai könyvállomány alapján történő bemutatása tehát nem lehet sem teljes, sem hibátlan. Még így is fényt derít azonban művelődéstörténetünk egyik legelhanyagoltabb területére: a grafika magyarországi elterjedésének s nyomtatott könyveink díszítésének kezdeteire. Ily módon a magyar művészettörténetírás és a nyomdászattörténeti kutatások egyik mulasztását pótolja.

A munka szerkezetileg két részre tagolódik: tanulmányra és katalógusra. A tanulmány - a grafika kezdeteinek s magyarországi elterjedésének vázolása után - XVI. századi könyvdíszítésünk ismertetését nyújtja. A katalógus az összegyűjtött emlékanyagot tárja az olvasó elé: azokat a szerényebb iniciálékat és záródíszeket is nyilvántartja, melyekre a tanulmány legfeljebb csak röviden utal. Felsorolja a könyvdíszek esetleges variánsait és - az iniciálék kivételével - a metszetek valamennyi ismert magyarországi előfordulási helyét.

Mindkét rész felhasználása, azaz nyomdák szerint csoportosítva ismerteti az emlékanyagot. Rendszerezése tehát eltér a középkori magyarországi művészetek tárgyalásánál szokásos területi csoportosítástól, mert az adott korszak könyvdíszítésében területi egységek szerint nem alakult ki sajátos stílus, s nyomdászaink egy része mindhárom országrészben dolgozott. Mint minden felosztásnak, természetszerűleg ennek a rendszerezésnek is vannak hátrányai. A részben külföldi eredetű, vagy ismeretlen hazai művészektől származó XVI. századi könyvdíszeket azonban aligha lehetett volna más csoportosításban - művészek szerint vagy időrendi áttekintésben - bemutatni.

E munka a középkori Magyarország területén alkalmazott illusztrációkat és könyvdíszeket tárgyalja. Anyagával segítséget kíván nyújtani a szlovák és román szakemberek számunkra is igen értékes, hasonló természetű kutatásaihoz.