Előszó

Bár ez alábbi írás itt tökéletes rendben és teljes körűen kifejtett, mégis előzetest írunk hozzá, pár gondolatot arról, ahogyan a tanulmány illeszkedik a Kárpát-medencei eredetünk és folytonosságunk elméletébe. Eszerint - emlékezzünk rá! - a magyarságnak kettős műveltsége, kettős kultúrája van: Az egyik, a régebbi és Kárpát-medencei eredetű ősi népi műveltség, amelynek hordozói itt jöttek létre, alakultak ki igen régóta, s ez hatott a többi európai műveltségre, és bizonyos korai európai szerteágazó hatáson túl (amikor a vonaldíszes kerámia népéből lettek a szlávok, germánok, görögök, etruszkok) még a Kárpátokon túl is elterjedt ez az ősi magyarelőd népesség. A másik az uralkodói vagy hatalmi műveltség, kultúra, mely jóval későbbi e tájon, és az uralkodó rétegé volt, s ez vette fel a keresztény jegyeket. Őhozzá tartozott a keresztény középkorban a bibliai szereplőkhöz való mennél közelibb viszony felmutatása, ill. ábrázolása. Az alsó réteg műveltsége viszont tartalmilag volt keresztény, és ezzel megvalósítva annak kettősségét is: a mellérendelő tant és az alárendelő egyházi hierarchiát polgári szinten. De akkor a kettő egybefonódott. Ugyanakkor csakis a hatalmi réteg nyúlt az Ószövetség felé, az alsóbb réteg nem. Nem volt rá szüksége, mert a vallása maga tanítás volt.

Akik, mint Kucsora Ibolya, beleásták magukat a bibliai hagyományba, amely a középkori keresztény eszmei közösséget, annak is irányítói feladatokat ellátó, azaz meghatározó rétegét jellemezték, vele együtt észreveszik az eléggé zavaró késői fejleményt, ami nem a középkori keresztény felfogást, hanem az újkori nézőpontot érvényesíti, és már csak az ószövetségi önmagukban vett összefüggéseket vetíti vissza, adja a krónikaíróink szájába - meghamisítva ezzel a valóságos összefüggéseket. És e felfogás nem is tud mit kezdeni a magyar néprajzzal igazán, tehát Ipolyiékkal, pedig az legalább annyira fontos, - tehát a népi műveltségi összetevő elemzése, - mint a hatalmi ág eredet-tudatának és hatalmat megokoló, törvényesítő magyarázatának ismerete.

A mellérendelő gondolkodású-nyelvű és műveltségű magyarság Kárpát-medencei eredete és folytonossága tehát megerősíti, hogy minden gesta, különösen az első változat, az Ősgesta, annak idején a vezetők céljaira íródott, mert ők már a római katolikus egyházon keresztül meg akartak felelni a követelményeknek, ha tetszik: a divatnak. Ezért a bibliai kapcsolódás, megerősítés. A Biblia azonban nem történeti forrás. Hogy azzá tegyük, ahhoz külön szótárt kell alkalmazni amint erről Barbara Thiering munkái beszámolnak. Nem könnyű, de nem is lehetetlen, s részletes Biblia-ismeret esetén érdemes ezt alkalmazni. S annál inkább, mert csak hasonló módon, azaz igen nagy megszorításokkal és átalakításokkal szabad az ősgesztát is történeti forrásnak tekinteni. S ugyanígy tettek a krónikaíróink is, akik ismerték ezt a szótárt, mivel benne voltak a hatalomban, ismerték érdekét és akkor bevett érvelési módját, eszközeit a történetírásban.

Az ősgesztát valójában tehát felkérésre írták, és ezért a meglévő neveket igyekeztek annak szellemébe beiktatni, - de ez nem jelent valóságot. Valóságot jelenthet Árpád katonáinak a származása, de nem a népé, amit Regino is úgy jellemez: "nem nevezik meg magukat". A székely név kelthet ugyan kánaáni és egyéb kapcsolatokat is, de ez nem azt jelenti, hogy valóban onnan van. Még számtalan etimológia is létezik, legvalószínűbb, hogy a sicle, a sarló neve, amivel ők arattak. A szkíta név szétterülésének az elemzése is egységes gondolattá sűríthető. S mindebből látható: ez az alábbi anyag hatalmas adathalmaz, amihez az átfogó szemléletet leginkább a magyar folytonosságunk kérdésköre biztosíthatja. Kitekintéssel olyan további, életbevágóan fontos kérdéskörökre is, melyeknek a jelentőségére csak mostanában, a viszonylag szabad kutatás időszakában döbbenünk rá, megértve az elmélet terén régen ellenünk működők ki sem mondott hivatkozási alapjait.

Részleteiben szükséges tehát elemezni és meghatározni - amint a Kárpát-medencei magyar folytonosság elmélete javasolja, - a hódító katonanépet és a velük együtt beköltöző földműves állattenyésztőket, valamint a sokat emlegetett "meghódított népet," amely utóbbi valójában a Kárpát-medence magyarul beszélő őslakosságát jelenti. Őket tehát nem hódították meg, hanem ők voltak, akik behívták a katonatörzset védelmül. Igen, igaz: azok a "kunok" nem igazi kunok voltak, mert azok még egy évszázadig nem jelentek meg Európában, hanem azok valójában a uar-chonok (várkonyok), azaz a Kárpát-medencei őslakosok - avar fedéssel. Bár egyelőre még nem kell erőltetni más őslakosok megnevezését (pl. palócok, székelyek, esetleg jobbágyok stb.), csak majd ha ez irányú további kutatások megerősítik ezt, akkor folytathatjuk erről a gondolkodást.

Ebben a körben hoz tehát az alább következő mű újat nyújt, új elméletet: ez vitathatatlanul beilleszkedik a magyarság valódi őstörténetébe. Ugyanakkor azok a bizonyára szintén nem kevéssé érdekes következmények, amiket ez az elmélet jelenthet, még ezutáni értelmezéseket igényelnek, és reményeink szerint majd kapnak is. Hiszen ezáltal a magyar királyi hatalom és a magyar uralkodó réteg európai megkülönböztetett hatása és szerepköre tekintetében is sok minden a helyére tehető majd, megmagyarázható a szent királyaink hivatástudata, sőt még az ellenük megvalósított erőteljes ellenhatások, gyilkos hajlamok megnyilvánulásai is a nyugati uralkodói körök részéről. Továbbá a bibliai keresztény gyökerek illeszkedése a magyar eredet és történelmi fejlemények kérdéskörébe, sőt a kettős műveltség kérdéskörének az a vonatkozása is, hogy a mi kereszténységünk képes volt egyezésbe kerülni a népi műveltséggel. Mindez a hatalmi kultúra jellegzetességeként kezelendő, és nem pontosan történeti adatforrásként. Szinte kodifikált a magyar szöveg is, nemcsak a bibliai. A Biblia kódolása azt jelenti, hogy csak a beavatott szemnek nyújtja a történeti forrás természetét. Azaz hasonlóan ahhoz, esetleg még magyar-magyar szótárt is lehetne készíteni, hogy megfejtsük, mi mit jelent a valóságban krónikáinkban. A kereszténység saját kodifikációja is érdekes persze önmagában. S különösen a kettő egyesülése, tehát a kódolt hatalmi és a keresztény információk együtt alkották a középkori történelmet, küzdelmet, és annak egyfajta eldőlését, megoldását jelentették az újkori fejlemények, amikor sikerült az információk birtokában előnyökre szert tenniük egyes embercsoportoknak, népeknek.

Az alábbi munka tehát szerzőjének belépést jelent azok társaságába, akik népünk eredetét és jellegzetességeit, történelmi szereplésének igazságait kutatják. Amellett, hogy üdvözöljük az eredményeit, szerzőjét további erőfeszítésekre biztatjuk, ha ennyire világosan látja a maga által felfedezett területet. S reményteli, hogy ez az alább közölt írás számos megállapításában olyan dolgokat közöl, amik a Kárpát-medencei magyar eredet elméletét, felfogását igazolják, támasztják alá. Sőt a kissé szétesőnek látszható anyagot épp e vonal teszi egységessé. A magyar nép kettősségének, a kettős műveltségnek (kettős kultúrának) a gondolatát kell itt tehát tekintetbe venni, a még további gondolkodás érdekében is.

dr. Darai Lajos