Előszó

Négy darabját nyujtjuk e kiadásban a csíksomlyói iskolai drámáknak; csak négy darabját, mivel azt hiszszük, hogy ezek is eléggé tájékoztatják az olvasót arról, hogy honnan vették drámáikat csíksomlyói kolostorunk szerzetesei, mit szolgáltak előadásaikkal és czéljaikat mennyire valósították meg. A mit maguk a darabok megoldatlanul hagynak, azt a néhány kérdést óhajtják megfejteni bevezető soraink.

A szövegeket kéziratunkhoz híven közöljük; nem a mai központozáshoz alkalmaztuk, hiszen könnyű így is olvasásuk anélkül, hogy értelemzavar jöhetne létre. Néhol egy-egy szót, szótagot vagy betűt kiegészítettünk, de ezeket mindig félkörös zárójellel jegyeztük meg. A szögletes zárójelek a kézirat eredeti zárójeleinek helyén állanak. A verses részeket jónak láttuk verssorokba tördelve adni. A verssorok jó része négyütemű tizenkettős Zrinyisor; a Misericordia dei cz. darabban azonban Theodorus beszéde (1. sc. "Tündér forgó szinét...") Balassi-versszak; ugyanitt "Esztet el kell hinni..." kezdetű szavait az első sorban hatszótagosnak, a harmadikban hetesnek törtük el. A 2. sc.-ban 6, 8, 9 és 10 szótagos sorok vannak, a versszakok pedig hat sorosak (cantus iuniorum). A sc. 7.-ben a cantus Geniorum szövegét négysoros versszakokra osztottuk, hol az abd 15, a c 16 szótagos, többnyire középrímmel. Kellő helyen a szótagszámot zárójelben kiegészítettük. Több szótag van a 35. lap 3. sorában, hol a meg igekötő felesleges és a 37. lap 9. sorában a nyugodalmamot szó od-szótagja miatt. A 40. oldalon a surgit, a 42. old. 8. s. megbántod (e h. megváltod) és a 46. lap 2. sorában bolgok (e h. boldog) a másoló hibája. A Bebek-dráma epilógusának két utolsó versszakában a két első sort kettétörtük.

Ezek a közlés módjáról. A Bebek-drámát a csíksomlyói értesítő 1908/9. évfolyama közölte ugyan, de mint magyar tárgyú magyar darabot érdemesnek ítéltük újabb, hozzáférhetőbb közlésre. Munkánk megoszlása ez volt: a bevezetés dramaturgiai részén és a Bebek-darab és Rusticus imperans összevető jegyzetein kívül, melyek dr. Alszeghy Zsolt tollából kerültek, a többi mind Szlávik Ferencz műve; övé e darabok megtalálásának érdeme is. A tárgyösszevető jegyzeteknek teljességet nem tulajdonít írójuk. Pontos forrását alig egynéhánynak tudta kimutatni, ép ezért inkább is arra törekedett, hogy a motívumokat és bonyodalmakat a jezsuita dramaturgia sablonjába helyezze. Ezért állította össze a lehető rövidséggel az iskolai jezsuitadrámák dramaturgiáját, s ezért igyekezett a budapesti egyetemi könyvtár, bpti Múzeum könyvtár, esztergomi érseki könyvtár, nagyszombati és gyöngyösi Ferencz-rendi kolostori könyvtár, bécsi Hofbibliothek és Universitatsbibl., továbbá a berlini königl. Bibliothek idetartozó könyv- és kéziratanyagának lehető kiaknázásával az egyes darabokhoz alkalmazható párhuzamokat idézni. Hiszszük, hogy hazánk ismeretlen iskoladrámáinak újabb és újabb napfényrehozatala a mi kutatásainkat is sokban fogja még kiegészíteni.

Csak a köszönet szavait akarjuk még elmondani elsősorban a csíksomlyói Ferencz-rendi zárda főnökének, Pál K. János úrnak, azért a szíves előzékenységért, melylyel e darabokat kiadás czéljából rendelkezésünkre bocsátotta; de köszönjük az előbb említett könyvtárak tisztviselőinek is szíves segítségét és türelmét, melyet hosszas kutatásaink alatt részükről tapasztaltunk, nevezetesen dr. Ferenczi Zoltán és dr. Melich János egyetemi rk. tanároknak, dr. Dedek Crescens egyetemi könyvtári igazgatóőrnek, Keményfi Kálmán vízivárosi plébánosnak, P. Scherk Sándor Ferencz-rendi áldozárnak és P. Weiser Frigyes S. J. tanár úrnak, a ki a jezsuita történet alapos ismeretével nem kis útmutatást nyújtott nekünk.

Dr. Alszeghy Zsolt és Szlávik Ferencz