CÍMLAP
Kozma Ferenc
Mire képes a magyar népgazdaság?
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Fejlesztési stratégia: divat, vagy a továbbhaladás szükséglete? (Bevezető helyett)
I. rész. A gazdasági fejlődés külső feltételrendszerének alapvonásai századunk utolsó évtizedeiben
1. Globális feltételrendszer
2. A külgazdasági környezet
2.1. A tőkés világgazdasági szektor válsága
2.2. A kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok
2.3. A fejlődő világ törekvései és érdekei
2.4. Fordulópont felé a szocialista gazdasági együttműködésben
II. rész. A gazdasági fejlődés belső feltételrendszere
1. A népgazdaság diagnosztikája
1.1. A rendelkezésre álló termelési tényezők értékelése
1.2. A hajlamok és a reakciórendszer értékelése
2. Kísérlet a magyar gazdaság diagnosztizálására
2.1. A termelési tényezők megítélése a kísérleti módszerrel
2.2. A magyar gazdaság "hajlamai"
2.3. A magyar gazdaság "viselkedési rendszere"
2.4. Összefoglalás: A magyar gazdaság diagnózisa
III. rész. A továbbfejlődés első fő kritériuma: a komplexitás (Rendszerszemlélet)
1. A működő rendszer, különös tekintettel az exportálandó rendszerre
1.1. A rendszer elemei
1.2. A rendszerelemek külföldi együttműködésből való beszerzése
1.3. A rendszerek fajtái
1.4. A rendszerexport mint vállalkozás
2. A termelőrendszer
2.1. A vállalatok és intézmények összekapcsolódása
2.2. A rendszerteremtő-tevékenység állami szintű koordinálása
IV. rész. A továbbfejlődés második fő kritériuma: a szelektivitás (Fejlesztési gócpontok)
1. Komplexitás és szelektivitás
1.1. A komplex népgazdaság-fejlesztés felfogása N. P. Fedorenko könyvében
1.2. A gazdasági szerkezet mint termelési kultúrák rendszere
1.3. Szelektivitásfokozatok
2. A fejlesztési alapfeladat az 1980-2000 közötti időszakban
3. A gazdasági szerkezet elemzése a szelekció szempontjából
3.1. A magyar termelési szerkezet egyes elemeinek megítélése a jelenleg felhasznált termelési tényezők szempontjából (rövid távú elemzés)
3.2. A szelekció gondolatmenete
4. Szelektivitás a kitermelő tevékenységek körében
5. Szelektivitás a feldolgozó iparban
6. A fejlesztés súlypontjai
6.1. Az energetika
6.2. Az élelmiszer-gazdaság
6.5. A "nem-stratégiai szektor"
6.6. A szerkezet ágazati keresztmetszete
6.7. A változások iránya a magyar gazdaság anatómiai felépítésében az ezredfordulóig
V. rész. Még egyszer az integrációról
Idegen nyelvű tartalom
Fülszöveg
A magyar gazdaság jelenlegi fejlettsége fokozottan helyezi előtérbe a
minőségi, hatékonysági követelményeket, a gazdasági szerkezetre vonatkozó
kérdéseket; az extenzív tartalékok kimerülése, a világgazdasági helyzet
gyökeres megváltozása is egyre sürgetőbbé teszik az intenzív
gazdaságfejlesztést.
A szerző e könyvében kísérletet tesz arra, hogy a magyar gazdaság jelenlegi
helyzetéről adott "diagnózisa" után áttekintse azokat a legfontosabb
feladatokat, amelyeket a gazdaságvezetésnek az ezredfordulóig meg kell
oldania.
E feladatok azonban a gazdasági problémák új megközelítését követelik meg:
a stratégiai szemléletű gazdaságfejlesztést. A szerző erről a szemléletről
- amelynek általánossá válását a gazdasági feladatok megoldásának
előfeltételeként tekinti - a következőképpen vall:
"Fejlesztési stratégia: divat, vagy a továbbhaladás szükséglete? Furcsán
hangzik a kérdés, mégsem árt így feltenni. Gyakorta hajlamosak vagyunk
ugyanis hasznos gondolatokat divattá tenni, a bennük rejlő igazságot
egyértelműen értelmezni, túlhajszolni, elsekélyesíteni, aztán pedig újabb
divatok kedvéért könnyűszerrel eldobni, mint ahogy felkaptuk...
...A ma közgazdásza, csakúgy, mint gazdaságpolitikusa, nem ragadhat ki és
nem abszolutizálhat egyes összefüggéseket vagy egyes rövid szakaszokat a
fejlődés nagy folyamatából anélkül, hogy súlyos gazdasági és társadalmi
konfliktusok keletkezésének veszélyét ne idézné elő. Ez az oka annak,
hogy a gazdaságfejlesztés stratégiája, vagyis a fejlődés minden fontos
tényezőjét felölelő komplex, hosszú távú programja alapvető szerepet kapott
életünkben, s annak is, hogy a fejlesztési politika több évtizedes rendező
elvének kidolgozása, folyamatos korszerűsítése és állandó figyelembevétele
a konkrét gazdasági döntések során nem válhat kérészéletű divatáramlattá,
hanem munkamódszerünk alapvonásává, gazdaságvezetésünk magatartásának
természetes alapformájává kell fejlődnie.
Ez a magától értetődő alapigazság természetesen maga is történelmi fejlődés
terméke. A hosszú távú előretekintés szerepe a gazdaságpolitikában mindig
akkor nő meg, amikor a társadalom fejlődési fordulóponthoz érkezik: amikor
a gazdasági működés kisebb-nagyobb, de következetes makacssággal visszatérő
zökkenői világossá teszik azt, hogy ami van, az sem változatlan formában,
sem kisebb toldozgatással-foldozgatással nem tartható tovább, hogy a belső
és a környező világ olyan változásokon ment keresztül, amely valami
mást követel, mint a kéznél levő eszközökkel való ügyes manőverezést. A
felszabadulás utáni két évtized fejlesztési sikereinek is az volt egyik
legfontosabb titka, hogy a minőségi változás gazdaságstratégiai céljait -
sokoldalú ipari struktúra létrehozása a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése
mellett; mindezeket a szocialista termelési viszonyok talaján és azok
stabilizálása érdekében - sikerült megfogalmazni.
Az 1970-es évek elejére mind a belső fejlődés, mind a szocialista és
tőkés külső környezeti tényezők változásai testközelbe hozták egy, az
iparosításhoz hasonló horderejű minőségi szakaszváltás - ha úgy tetszik,
korszakváltás - szükségességét... Az óriássá váló termelőerők, a mind
intenzívebbé váló világgazdasági környezeti hatás..., a közgazdasági és
politikai felismerési folyamat előrehaladott volta: mindezek egyenként
is és összességükben is olyan tényezők, amelyek mindennapos feladatunkká
teszik - kinek-kinek a maga posztján - a népgazdaság sorsáról való nagy
távlatokat átfogó gondolkodást."