Október végén

Már csípősek a hajnalok,
pilléznek csendben a vizek
Vitustáncot járva hullnak
barnuló, zörgő levelek.

Ködben úsznak a hajnalok
didergőn, deres lett a táj.
Őszirózsák, krizantémok
szirma hull ... emlékezem s fáj!

A virágoskertben álltam,
dermedten, némán remegve.
Apámnak vörös vére hullt
krizantémokra csepegve.

A kerti padon ott feküdt
vérben ... halkan énekelve
"Kossuth Lajos azt izente
elfogyott a regimentje"

Ott voltam akkor én ... gyermek,
s szemébe néztem a halálnak –
Anyám csendesen zokogott,
fogta a kezét Apámnak.

Megmarad örökre e kép,
Felugatnak a sortüzek.
Október! ... én nem felejtek!
Égetik lelkem mécsesek.