Hunok tánca

Lobban a tűz,
dobban a láb,
csörren a lánc,
csendül a nóta.

Lobog a tűz,
dobog a Föld,
villan a kard,
nyerít a kanca.

Lobog a tűz,
dobban a szív,
hetyke a tánc,
csendül a nóta.

Lobban a tűz,
pereg a dob,
hajlik a kar,
– érik a strófa –

Lobban a tűz,
a tiszta szűz,
harsan a kűrt,
feszít a zabla.

Lobog a tűz,
sereget űz,
előretör, támad,
száguld a horda.

Remeg a láng,
bérceken át,
ezernyi égő fáklya,
halotti-máglya.

Kúszik a láng
hágókon át,
a hadak útján
repül a kopja.

Szoroson át
látunk csatát,
röppen a nyíl,
lecsap a szablya.

Ragyog a Nap,
az égi tűz,
árad a nép,
legel a csorda.

Lobog a tűz,
forog a nyárs,
pihen a tábor
apraja, nagyja.

Lobban a láng,
perdül a tánc,
csörren a lánc,
csendül a nóta.