Porszemek

Porszem, s egy csepp víz a világ tengeréből.
Hogy összeillenek... Van... Volt... Lesz
Itt is, ott is... Fehér, sárga, barna, fekete,
Világok, vágyak, szellemek, szerelmek, ők az emberek.

Porszem!...kiáltok, kit forgószél kavar,
Állj meg!...hadd kérdjelek,
Nem állhatok, forgok, mennem kell!
Hajtanak, előttem s utánam a végtelen marad.

Porszem! Kiáltok, állj meg, add meg magad!
Hangot, akusztikát, teret e végtelen dimenziókban.
Látlak földön, föld felett,
De eláll a szél, s elülnek csendes porszemek

Porszem! Kiáltok, fényed értem én.
Értelem, atomok, a tudat, a lét.
Érzem, s felfogom a porszem lényegét.
Érzem, értem én, hisz én is ő vagyok.