Este
van, felkél a Hold a domb mögött,
sötétre festi mind a zöldet.
Szemeimbe egy-egy könnycsepp költözött,
Anyám halotti lepelbe öltözött.
Beborít mindent a fekete fátyol,
a lelkem remeg és úgy sajog.
Új csillag ragyog ott távol az égen,
és rám mosolyog: "Fiam, veled vagyok!"
Búcsúzunk sírodnál könnyeink ontva,
mert csillaggá váltál, drága jó Anyánk.
Szeretett fényed ránk ragyog az égről
Te vársz reánk a fények erdejéből
a lélek útjain most is Veled vagyok ,
s vigyázzák léptünk szárnyas angyalok. |
 |