"Ülök
a szobámban, csendben egyedül"
az utcán kinn a hideg szél seper.
Ábrándozom és nosztalgiázom,
szőke haj lebben ajkad vér-eper.
Rám tör a múlt vad gigász erővel
ábrándok útján, most itt vagy velem.
Szendergő álom elmélyedés ez,
menekülés mert űz a félelem.
Félek nem találom ellobbant lángom.
Hatvankét évem nem feltételez
A múltba ások (kétségekkel) vágyón
Háztetőn megcsörren egy bádoglemez.
Csak a szél játszik sírón orgonázva,
s az őszi eső fájón permetez. |