Eső koppan a köveken,
A háztetőn az ereszen.
Csöpög, csordul, zuhogni kezd,
Magához vonz, el nem ereszt,
A víz, a zaj, a hangulat.
Ablakomat csak verdesi,
Borongásomat meglesi.
Zuhanok sötétlő éjbe,
Feszít vágyaim keresztje,
A szürkeségtől félek én.
Borongós lett-e költemény
Álomúton csillagremény?
Lassan oldódik magányom,
Zuhanok időzónákon (át)
Magamat újra megtalálni. |