Önéletrajz

Budapesten születtem akkor, amikor még a bombák hullottak. Vidéken nevelkedtem egy Tisza menti kisközségben, ahol csodálatos gyermekkorom volt. Éltem a falusi utcagyerekek szép, vásott, de romantikus életét. A Holt-Tisza a vadrécés, nádbuzogányos vadvilág egy életre belém oltotta a természet szeretetét.

Felnőtt korban 21 esztendeig voltam sportvadász és vadgazdálkodó. E motivációs élmények alapján írtam meg VIDRATÁNC (Fekete István nyomán) verses és TRÉFÁK ÉS VADÁSZATOK című novelláskötetemet. 1956-ban 12 éves gyermekként végigéltem a X27-es repülős sortüzet, egy kisebb szilánkkal a combomban és egy nagyobb sebbel a lelkemben. Ezen élményeknek köszönhető A Porszemek és kopjafák című verseskötetem, a Kiáltás és a Kötéltánc versciklusok. 1989-ben egy vadászbaleset –, melyből csodás módon teljesen rendbejött a lábam –, hosszabb időre ágyhoz kötött. Így az első verseskötetemet a kórházban írtam meg, és az 56-os kuratórium pedig kiadta.

Szeretem a természetet, a romantikát, a sportokat, a társaságot, a fiatalokat, a szerelmet. S mindezek az érzések máig is motiválnak verseimben. Sok filozófiával kapcsolatos, elgondolkodtató (sőt misztikus, ezoterikus) verset írtam, de témaválasztásom szerteágazó. Azt hiszem, nyugodt lélekkel és minden nagyzolás nélkül elmondhatom: "Én a versben élek".

Kovács István József


Ajánlott felbontás 1024x768