Holdfényes nyári hajnalon
a vidravár ajtaja nyitva.
Kalandot keresni indult el,
kis kócos Lutra, a vidra.
Csodás az éj: Hold, csillagok,
sötétlő víz-fodor, hullám.
Hullám-taréjon fény ragyog,
a kis vidra úszik, mosolyog.
Övé az éj, a Hold, a víz,
Övé a vidám szabadság.
Várát először hagyta el,
nem kell néki a "rabság".
Csikland a víz, a sás susog,
cikáznak az ezüst halak.
Fénytisztáson fürdik a Hold
Nem őriznek a "várfalak".
Zenél a szél, hajlong a nád,
bólintgatnak fürtös füzek.
Víz felett szentjánosbogár,
lámpási lebegő tüzek.
Kis vidránk ily szépet, csodást,
eddig álmában sem látott.
Vidra szívében gyúlt a vágy:
felfedezni a világot.
Csodás az éj, a Hold ragyog,
kacsintanak a csillagok.
Játszik a fény és az árnyék,
az éjszaka, vidra-ajándék.
És önfeledten táncot járnak
A bogarak, a fények, a habok,
Vidratánc csobog a vízben,
álmodom én, s boldog vagyok. |