Pár évtizeddel ezelőtt a szociológia túlnyomólag az ipari munkások helyzetével foglalkozott. Főleg ennek a foglalkozási ágnak a szociális helyzetét tanulmányozta. Pedig akkor is ott voltak a milliós paraszttömegek, akik a különböző fajoknak a tulajdonképpeni gerincét képezik. A falusi nép helyzetével azonban szinte senki sem törődött, életpulzusukat senki sem kisérte figyelemmel, annak ellenére, hogy szociális helyzetük sokkal alacsonyabb életnivón mozgott, mint az ipari munkásságé. A falusi lakósságot alaposan megtizedelték a járványok. Sőt tudatlanságuk és szegénységük miatt még orvosi segitséget sem vettek igénybe, kulturában nem részesültek. A nagy nyomor következtében gyermekeiket nem küldhették rendesen iskolába, s ennek a körülménynek tudható be, hogy alig néhány évvel ezelőtt a falusi paraszttömegek hetven százaléka még csak irni és olvasni sem tudott. A szellemi tudatlanság pedig sulyos következményekkel járt. A szociológiának elsősorban a paraszttömegeknél kellett volna kezdenie. Amit elődeink tévesen értelmeztek és elfelejtettek, azt akarja a mi generációnk pótolni.

Ifjuságunk nagyon figyelemreméltó eseményeknek köszönheti, hogy felismerte a paraszttömegek iránti kötelezettségeit, A világháboru az ifjuságot szinte idő előtt már az élet küzdőterére dobta. Tizennyolc éves gimnazista szórakozás helyett a harctér szuronyerdőjében töltötte idejét, addig, mig az ágyugolyó ki nem oltotta ifju életét. Az ifjuság lelkében tragédia ment végbe. Megismerte az élet minden oldalát és azokat az égbekiáltó hibákat, amelyek úgy a tömegek, valamint az egyének siralmas szociális helyzetét és időelőtti halálát előidézték.

A magyarság különösképpen kivette részét a történelem legutóbbi leckéjéből. E generáció szemei előtt irták alá a trianoni békeszerződést és mi vagyunk azok, akik fajunk pusztulásának inditóokait legelőször felismertük. Nem akarjuk minden hibáért és bünért a multat kárhoztatni, de azért elemi kötelességünk, hogy a mult eseményeiből levonjuk a tanulságokat. A multban is az volt a jelszó, hogy mindent a népért s e program ellenére a magyar paraszt mégis olyan nélkülözésteli sorsban élt, mintha fajának mostohagyermeke lenne. Népmentő akciók a legtöbb esetben a sikertelenség jegyében zajlottak le, mivel nem ismerték a népet. Valahogy különösen hangzik ez a megállapitás, de elvitathatatlan tény, hogy nem elegendő mindössze annyit tudni a falusi népről, hogy a magyar ember vendégszerető, földmüveléssel foglalkozik és hogy turáni koponyájukat báránybőrsüveg fedi.

Erdélyben sajátságos helyzettel találjuk magunkat szembe. A falusi parasztság nyomorát még fokozta helyzetünk is. Pedig itt szinte kétszerezett feladat hárul a magyar parasztra. Kizárólag a falu által bukik el, vagy él továbbra is az erdélyi magyarság. Közöttük meg van a szolidaritás, kulturájukhoz való ragaszkodás és a végletekig való szivós kitartás. A falusi ember akármilyen nagy nyomor közepette felneveli hét- nyolc gyermekét és nem fél a gyermekektől. Ők a fajfenntartás termőföldjének szerepét töltik be. Ezért akarjuk mi a szociológia utján elsősorban a falusi nép helyzetét tanulmányozni. Megismerjük a nép életmódját minden vonatkozásban s ezzel kapcsolatban adatokat gyüjtünk össze, amelyekből levonjuk a tanulságokat, hogy ilyen uton a falunak a jövőben olyan felkészültségű vezetői legyenek, akik ismerve a nép szociális helyzetét, segiteni tudnak rajtuk.

Ahhoz azonban, hogy a paraszttömegek kulturális, anyagi és egészségügyi problémáit megoldjuk komoly és rendszeres munka szükséges. Tevékenységünk első része a nép tanulmányozásában merül ki s ezt a célt szolgálja a jelen irás is.

Menjünk ki a faluba és ott a szociográfiai kérdőiv utmutatása mellett lássunk munkához, megismerve a nép életmódját és egzisztenciális betegségeit. Pár év mulva kikerülve az iskola padjai közül, ha bármilyen vonatkozásban kezünkbe vesszük a falu életének irányitását, csakis akkor tudunk épitőmunkát végezni, hogyha munkaterünket ismerjük.

Minden egyes felkeresett faluról két tanulmányt készitsünk. Az egyikben röviden válaszoljunk minden egyes kérdésre. Ezt az irást az iskolai év megkezdése alkalmával nyujtsuk be a szeminárium vezetőségének, mert sor kerül ott az adatok tudományos feldolgozására. A másik tanulmány pedig ugyancsak a feltett kérdések alapján részletesen foglalkozzék az illető falu egy-egy kérdésével, főleg szociális helyzetével és problémáival. Különös gondot kell forditanunk a gazdasági kérdésekre. Ki kell kutatnunk nincsen-e az illető faluban kiaknázatlan kereseti forrás.

Falvaink nyomorusága olyan előrehaladott stádiumba jutott, hogy az ifjuságnak feltétlenül tennie kell valamit. Ezt a célt szolgálja az Erdélyi Fiatalok 1931. május-junius havi dupla faluszáma és falufüzetsorozata. Ezekben a tanulmányokban válaszolunk azokra a kérdésekre, hogy mik a közvetlen teendők a gazdasági, kulturális - népművészeti-, néprajzi-, népköltési- és egészségügyi-téren. Az ifjuság előadásokat tarthat ezekről a kérdésekről, természetesen ragaszkodnunk kell a faluszámunkban és füzeteinkben lefektetett irányelvekhez. Ezt az előirást azért kell minden körülmények között respektálnunk, hogy falumunka egységes legyen.

*

Fiatal korunk ellenére keményfába vágtuk fejszénket. Göröngyös járhatatlan utra léptünk és annak ellenére, hogy lábainkat véresre fogják sebezni a kövek, előre kell haladnunk. Kicsinyeskedő és rosszakaratu támadásokra nem szabad felfigyelnünk, mert csak a szivós kitartás hozhatja meg a fáradtságos munka gyümölcsét. Tevékenységünk hasonló a kertész munkájához, aki, ha kell drótkefével üzi el a gyümölcsfák életét veszélyeztető férgeket. A kertész és a mi munkánk közti különbség ott van, hogy nekünk nem gyönge oltoványokat, hanem egy hatalmas, ezerévnél régibb tölgyfát: a magyar fajt kell gondoznunk, amelyen ezer és ezer vérző seb kiált segitség után.

*

Jelen tanulmányunk összeállitását az Erdélyi Fiatalok első évfolyam hatodik számában megjelent kérdőive, a Sarló Csáder Mihály, Dávid Johanna, Freiberg Jenő és Német Miksa orvosok által szerkesztett népegészségügyi kérdőive, Petru Suciu: Satul c. tanulmányában olvasható kérdőiv és dr. Sulyok István szociográfiai kérdőive alapján végeztük. Ezen a helyen kell köszönetet mondanunk Gyallay Domokos, Kós Károly, Szász Ferenc dr., Demeter János és Debreczeni László uraknak, nemkülönben a faluszeminárium vezetőségének. Baczó Gábor, Gyallay Papp Zsigmond, Haász Ferenc, Miklós András, ifj. Szabó Géza, Szigeti Béla és különösképpen Venczel József titkárnak, akik értékes közremüködésükkel lehetővé tették a szociográfiai kérdőiv összeállitását.

*

Minden olyan komoly tudományos értékü tanulmányt, amely falukérdésekkel foglalkozik, az Erdélyi falufüzet sorozatában kiadunk, hogy ilyen uton propagandát fejtsünk ki a nép érdekében. Falufüzeteink minimális áron kerülnek forgalomba. Ezzel az akciónkkal kapcsolatban kérjük mindazok anyagi és erkölcsi támogatását, akik velünk egy célért, a magyar nép megtartásáért küzdenek.

Kolozsvár, 1931 május hava.

Demeter Béla,
a faluszeminárium elnöke