Előszó

A "Szülőföld és nyelvi hagyomány" című kötetet Sebestyén Árpád 80. születésnapjára állították össze és jelentették meg kollégái, a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének munkatársai. Az az intézmény tiszteleg ezzel a könyvvel Sebestyén professzor úr munkássága előtt, amelyhez őt egész tanári és tudóspályája köti.

Sebestyén Árpád Debrecenben járt egyetemre, itt ismerkedett meg szakmájának, a nyelvtudománynak az alapjaival az akkor még Debrecenben működő Bár-czi Géza vezetésével. Az a hatás, amit Bárczi az ifjú egyetemistára gyakorolt, olyan meghatározó volt, hogy a tőle tanult alapelveket, módszereket, a tudományhoz és az oktatáshoz való viszonyulást Sebestyén Árpád egész pályája során hűen követte, és szeretett professzorának a szellemiségét munkája során - hacsak módja nyílt rá - közvetlenül is igyekezett felmutatni.

Ebben az egyetemi légkörben Sebestyén Árpád hamar felismerte, hogy nagy kincs birtokában érkezett Debrecenbe: szülőföldjének, a szatmári Gacsálynak a nyelve számos megoldandó feladatot, szinte egész életre szóló munkát adott szá-mára. Azt, hogy milyen értékes ez a nyelvi anyag, az ugyancsak Szatmárból elszármazott korábbi jeles debreceni professzor, Csűry Bálint munkái és a tanszékén máig élő szellemisége is világosan jelezhette neki. Bármivel is foglalkozott később Sebestyén Árpád, ez a szűkebb értelemben vett anyanyelvi örökség minden munkájában felsejlik, hol mint a nyelvi adatok kiapadhatatlan forrása, hol mint a nyelvész szakember nyelvi intuíciójának vagy éppen előadói, tanulmányírói stílusának a sziklaszilárd alapja.

Az a körülmény, hogy Sebestyén Árpád egész tudományos életútja a Debreceni Egyetemhez kötődik, nem jelenti egyúttal azt is, hogy ez a pálya teljesen egyenes vonalú, kitérőktől mentes lett volna. Foglalkozott az Új magyar tájszótár munkálataival, később fonetikai laboratóriumot alapított, majd létrehozta és vezette az Általános Nyelvészeti Tanszéket. Már 40 éves is elmúlt, amikor a Magyar Nyelvtudományi Tanszékre került. Itt a tanszékvezetés feladatai mellett oktatóként - mint minden kis létszámú tanszéken - igen sokféle tárgyat, tudományterületet tanított: a hangtantól a mondattanig, a dialektológiától a tudománytörténetig. A fent említett kettős indíttatás azonban - a tárgytól is függően nyilvánvalóbb vagy rejtettebb formában - szinte mindig megfigyelhető volt munkájában.

A sokféle oktatói feladatnak megfelelően széleskörű érdeklődés jellemzi Sebestyén Árpád tudományos és ismeretterjesztő írásait is. E kötet szerkesztőjének nem kis fejtörést okozott, hogy 80. születésnapja alkalmából hogyan is jellemezze a tudóst írásainak egybeállításával: nyilvánvaló ugyanis, hogy a válogatás mindig egyfajta értékelést is rejt magában.

Úgy gondolom, Sebestyén Árpád munkásságának különösen értékes vonulatát adják azok az írásai, amelyek a fent említett anyanyelvi élményt a legközvetlenebbül tükröztetik: akár valamiféle nyelvi anyag konkrét leírásával, akár elvontabb fejtegetések alapjául vagy igazoló példájául szolgálva. Ezt a témakört Sebestyén Árpádnak a dialektológiai és a névtani tárgyú munkái képviselik a legközvetlenebb módon, ezért kézenfekvőnek mutatkozott, hogy ezek közül kerüljön ki a kötet anyaga, amely természetesen távolról sem tükrözi a maga teljességében a szerző ilyen irányú tudományos tevékenységét. Az írásokat eredeti megjelenésüknek megfelelően közöljük, csupán a nyomdahibákat javítottuk, és néhol technikai jellegű módosításokat hajtottunk végre a szövegben.

Sebestyén Árpád válogatott írásait annak a reményében bocsátjuk közre, hogy a dolgozatok így együtt a tudománynak és az oktatásnak a korábbinál is nagyobb hasznára lehetnek, s egyúttal az ünnepelt munkásságának egy igen fontos részterületére az eddiginél is erősebb fénnyel világítanak rá.

Debrecen, 2009. december 8.
A szerkesztő