
CÍMLAP
Katona Imre
Miskolci kőedénygyárak
TARTALOM, BEVEZETŐ
Tartalom
Bevezető
I. A miskolci kerámia történeti előzményei
1. Miskolc a XIX. század elején és közepén
2. A kőedénygyártás előzményei
3. Gyáralapítási kísérletek, gyáralapítás
II. A gyárak fejlődése, alakulása
1. A gyár Butykay idejében
2. A gyár első bukása
3. A gyár a 40-es években
4. A gyár 1840-1845 között
5. Az 1845-1848 közötti időszak
6. A Mildner- és Gräfl- féle üzem
7. A Koós-féle üzem
8. Agyagipari Rt. 1894-1901
9. A Miskolci Gőztéglagyár Edény- és Kályhagyára (1918-1929)
III. A miskolci gyárak produktumai
1. A kőedények technikája
2. Nyersanyagok, kísérletek, a gyár munkásai
3. A gyár jegyei
Jegyzetek
Miskolcer Steingutfabriken (Auszug)
Bevezető (részlet)
A miskolci kerámikusság kezdetei évszázadokra - ha nem évezredekre - nyúlnak vissza. A diósgyőri vár ásatásakor előkerült igen nagy mennyiségű kerámiaanyag nemcsak azt bizonyítja, hogy a területnek már korán kialakult a kapcsolata a különböző külföldi kerámiaközpontokkal - így többek között Itáliával is -, hanem azt is, hogy már a középkor első századaitól szinte napjainkig éltek és működtek fazekasok Miskolcon, Diósgyőrött és környékén. A XIX. század első évtizedeiben kialakult miskolci kerámiaipar azonban nem pusztán egyenes folytatása ennek, hiszen a durva és finom kőedény előállításához már nem elegendőek azok a feltételek, amelyek az egyszerű fazekasságot jellemzik. Előállításához olyan anyagokra is szükség van, melyeket pl. az üveggyártásnál használnak (pl. békasó). Ugyanakkor több olyan alkotóelem felesleges, mely a fazekasságnál nagy fontosságú (hamuzsír, ólomoxid stb.). A két kerámiatípus gyártásmódja is eltérő, mert míg a fazekasok alapanyaga a képlékeny, alacsony hőfokon kiégő vörösagyag, - a kőedények mindkét fajtáját keverékagyagból készítik.
[...]
A kőedény anyagának - a közönséges agyagétól eltérő volta miatt - egészen
más jellege, karaktere volt, mint a fajansznak. A fajansznál - még a
manufakturálisnál is - gyakoriak a korongolt áruk. A kőedénynél viszont
ezek teljesen hiányoznak, s itt a tárgyak, áruk készítése, sokszorosítása
inkább préseléssel történik. Ez különösen olyan készítményeknél feltűnő,
ahol korábban koronggal biztosították a termelés ütemét, folytonosságát.
Holicson, Tatán, Budán és más XVIII. század végi fajanszgyárak kőedény
gyáraink készítményei között pl. hiába keresünk olyan korsót, mely a
habánok hatására készült volna. Inkább préseléssel, majd ragasztással
előállítható, egyszerű lapokkal határolt kulacsfélék pótolták a korongolt
technika produktumait. A kőedénygyárak terjesztették el a lakosság széles
rétegei között a hullámos peremű tálak sajátos típusát, mely nemcsak a
dunántúli kőedénygyárak készítményei között található, hanem a miskolci
kőedénygyár készítményei között is.
Az alábbiakban részletesen foglalkozunk a miskolci kőedénygyárak
történetével, létrejöttük előzményeivel, közvetlen okaival és azoknak a
hatásoknak elemzésével is, melyek Miskolc agyagipari arculatát évtizedekig
meghatározták. Foglalkozunk az egyes típusok eredetével és a kőedénygyártás
európai összefüggéseivel, valamint a technológiai és művészi kialakítás
kapcsolataival, kölcsönhatásával.