Bevezetés (részlet)

[...]

A 17-18. század fordulóján, a velencei üveg hanyatlása és a cseh kristályüveg térhódítása idején hazánk azon országok közé tartozott, amelyek még a velencei üvegművészet hatása alatt állottak. Az "olasz reneszánsz formaérzéséhez" és a fúvott üvegstílushoz olyan erősen kötődött üvegiparunk, hogy ezt a kapcsolatot még a cseh üveg hatása sem szüntethette meg, bár módosulására különösen a művészi formálás terén nem is egy jel utalt. Csehország földrajzi közelsége miatt különösen a felvidéki területeken volt jellemző a kristálystílus felé mutató ún. "átmeneti típusok" előállítása.

Korabeli üvegiparunk más vonatkozásban is átmeneti állapotot tükröz. A középkori bányavárosi üveghuták mellett ugyanis szép számmal jöttek létre új, főúri alapítású üvegkészítő üzemek. Ezek mintegy évszázad alatt kialakították a kristálystílusú termékek uralkodóvá válásának feltételét. A főúri családok közül elsőként a dunántúli birtokos Batthyány család ismerte fel az üveggyártásban rejlő gazdasági lehetőségeket. A Felvidék kedvező adottságú területein pedig a Pálffyak létesítettek először üvegcsűröket. Tevékenységük azonban eltörpült a Rákóczi család üvegipart fejlesztő törekvése mellett. A Rákócziak a 17. század derekától 1708-ig a mintegy kétmillió hold területi birtokukon, Sáros, Gömör, Abaúj, Bereg és Heves megyékben nagyszámú üvegkészítő üzemet alapítottak. Ezek közül néhány évszázadokon keresztül, folyamatosan üzemelt.

A 17-18. század fordulójának hutaalapításai a magyar gazdasági fejlődés szükségszerű következményei voltak. A 18. század 9 elejétől kezdett ugyanis tért hódítani a főúri gazdálkodásban a merkantilista szemléletű gazdaságpolitika, amelyet aktív pénzügyi mérleg biztosítása, illetve ipari jellegű üzemek alapítása jellemzett. A török pusztításoktól nem érintett hegyvidéki területeken levő főúri birtokok hatalmas kiterjedésű, gazdasági szempontból kihasználatlanul álló erdőségeinek értékesítésére nagy lehetőséget biztosított a rendkívül faigényes üveggyártás. Ez az oka annak, hogy a 18. század elejére a régi bányavárosi huták mellett a főúri uradalmak központjaiban emelt üvegcsűrök váltak üvegiparunk bázisává. Ezek a 17-18. századi alapítású üveghuták azonban sem a velencei, sem a cseh üveg művészi színvonalához nem mérhető termékelőállításra voltak képesek. Közönséges zöld és fehér színű üvegeket, ritkán díszített termékeket, ún. parasztüvegeket és ablaküveget termeltek.

A bükki üvegipar kialakulásának, fejlődésének feltételeit szintén egy nagy kiterjedésű uradalom gazdasági fejlődése határozta meg. A diósgyőri koronauradalom gazdálkodásában érvényre juttatott merkantilista szemléletű gazdaságpolitika töretlenül vezetett a bükki üvegipar kifejlődéséhez.