Bevezetés

Köztudomású, hogy Tiszavasvári két különálló községből létesült. Az idők folyamán, egy két évtized múlva az itten élők hallomásból, vagy akkor már csak talán a könyvtárban fellelhető, a község múltját felelevenítő helytörténeti kötetekben emlékezhetnek erről, hogy évszázadokon keresztül külön életet élt a két falu: Szentmihály és Büd.

A két község múltja, története a szoros egymásmellé település következtében hasonló. Természetesen mások a szereplők. Akad közös földesúr is. Amikor elnéptelenedik Szentmihály, akkor Büd foglalja el a szomszédos határrészt, vagy amikor Büd pusztává lesz, Szentmihály gazdálkodik a büdi határban.

Gombás András: Lapok Tiszavasvári történetéből I. Büdszentmihály története című kötetében részletesen foglalkozik az elemi csapásokkal. (pl. árvíz, aszály, mostoha időjárás, a lakosság zaklatása). Ha Szentmihályt aszály sújtotta, vagy víz öntötte el, természetes, hogy a néhány kilométerre lévő büdi határt is ugyanaz a kár érte; lakosai ugyanúgy menekültek a török-tatár seregek elől. Ezeknek az eseményeknek ismétlésétől tartózkodtam.

Ne számítson az olvasó izgalmas regényre. Több oldalon talán nehézkes az olvasás, a korabeli helyesírás és fogalmazás miatt. Lehetett volna gördülékennyé tenni, de akkor nem érzékelnénk a kort és annak írásbeli kultúráját.

Az érző, gondolkodó ember tudni akarja, kik is voltak ősei, mennyi üldöztetés, szenvedés, nélkülözés árán maradt fenn az a közösség, amelynek ma ő is - nyugodtan mondhatjuk - megelégedett lakosa.

Őseink becsülettel dolgoztak, példamutató munkájuk tette lehetővé a fennmaradást, Legyen e kis könyv olvasójának is egyetlen ajánlója ez az önzetlen munka, ami mögötte van.

Akinek nincs múltja, annak nincs jelene, és jövője sem lehet.

Tiszavasvári, 1979. március 15.
Hunyadi József