Bevezetés

Történelmünk kevés időszakáról született bővebb irodalom, mint hazánk harmincas-negyvenes évekbeli történelméről. A kommunista rendszer történetírása eltorzította ezt az időszakot, osztályszemléletű ítéletek, ideologikus megközelítés, szándékos félremagyarázás jellemezték e korszak vizsgálatát.

Évtizedeken keresztül sulykolták az agyakba a bűntudatot, szégyellni kellett a magyar múltat.

Tudatosan mostak egybe hazafias erőket, személyeket ténylegesen szélsőséges megnyilvánulásokkal.

Megítélésem szerint a történelmi folyamatok, cselekedetek, személyes felelősség csak az adott lehetőségeken, koordináta rendszeren belül vizsgálható reálisan, méltányosan tisztességesen. Nem lehet, nem is szabad elvonatkoztatni az adott szituációtól, lehetőségektől. Kevés olyan állam van Európában, vagy a világon mely történetét ilyen negatív módon akarják megítélni, értékelni akár belső elemzők is. Bűn lenne tagadni, ebben az ellentmondásos időszakban számos európai élvonalba sorolható politikus, katona, tudós élt, tevékenykedett hazánkban, akik humánuma, tartása, felelősségérzete ma is példa lehet. Nem szabad eltekinteni az átlagember, a honvédség, de az államapparátus egésze működésétől sem.

A korszak elemzése, kutatása óriási, könyvtárnyi historiográfiát, irodalmat hozott létre. Az 1989 előtti művek igen eltérő színvonalúak voltak. Az 50-es, 60-as, 70-es évtizedben megjelent művekre az erőteljes ideológiai megközelítés volt a jellemző. Még az ekkor egyedül tudományos színvonalat képviselő Csima János által összeállított forráskiadvány sem kerülhette el a prekoncepcionális megközelítést. Csak a 70-es évek legvégétől, a 80-as évtizedben jelentek meg az első kiemelkedő tudományos megközelítések. (Dombrády Lóránt, Tóth Sándor, Vargyai Gyula). A nyugati emigráns irodalom nem juthatott el a hazai olvasóközönséghez. A korszak történeti irodalmát kitűnő memoárok színesítették. 1990 után szinte robbanás következett be, nagyszámú tanulmány, memoár jelent meg rendkívül eltérő megközelítéssel, értékítélettel Magyarországon, a környező államokban és Nyugaton. Mintegy másfél évtizeddel később ért el a kutatás a legrészletesebb alapkutatásokat összefogó, szintetizáló monografikus művek megjelenéséhez. (Ungváry Krisztián, Erdeős László, Illésfalvi Péter, Szabó Péter, Számvéber Norbert, Ravasz István, Horváth Csaba, Lengyel Ferenc, legújabban Babucs Zoltán és Maruzs Roland munkássága már a legrészletesebb, mondhatni harcászati mélységben tárja fel a honvédség tevékenységét.) Ezen művek tartalmi mélysége, teljessége, objektivitása szinte már meghaladhatatlan.

E szerzők művei mellett a jelenlegi történeti-publicisztikai irodalomban fennáll még egy teljességgel negatív megközelítésű baloldali-liberális-radikális vonulat, mely folyamatosan tagad minden magyar értéket.

Az ország akkori vezetésében a kormányzó körül számos olyan személyiség volt - közöttük Nagy Vilmos is - akik igyekeztek a lehetőségeknek megfelelően a lehető legtisztességesebb módon munkálkodni a nemzeti érdekekért és a keresztény humánum elveinek érvényesítéséért. Bátran mondhatjuk, ők a korabeli európai politika élvonalát képviselték. Éppen ezért fontos a tevékenységük reflektorfénybe állítása és a szükséges minősítések megtétele.

A történelem életrajz jellegű megközelítés sokszor egyéni mozzanatokat villant fel, szubjektív szempontokkal gazdagítja az objektív képet. E tanulmány nem kizárólag életrajzi tanulmány, vagy hadtörténeti vizsgálódás Szeretné elemezni a kor társadalmi, szellemi, erkölcsi problémáit is a történelmet formáló legegyénibb indíttatásokig. A történelmi személyiség életútját csak az események objektív sokoldalú viszonylatrendszerében lehet vizsgálni és elemezni. Ezért elkerülhetetlen a történelmi személyiség életútja mellett - a talán már részben közismert - a pályaív felvázolásához nélkülözhetetlen történelmi háttér érintése, felvázolása, elemzése.

E dolgozat ebben az irányban szeretne, szeretett volna előrelépést elérni. Nem titkol szándék az sem, hogy hozzájárulhat a több évtizeden keresztül, sajnos ma is rombolt nemzeti, történelmi tudatunk, önbecsülésünk megerősítéséhez, így elősegítheti a jövő reális magyar önképe kialakítását.

E célkitűzést szeretné szolgálni ezen 1995-ben és 2002-ben könyv formában megjelent tanulmány - kissé átdolgozott - ez évre digitalizált változata.