Bevezető

A mai Szabolcs-Szatmár megye területén több, egymástól eltérő, kisebb tájegységet tudunk megkülönböztetni. A megye nyugati csücskében elhelyezkedő nyíri Mezőség - melyhez Tiszadada, Tiszadob, Tiszaeszlár, Tiszalök, Tiszanagyfalu és Tiszavasvári tartozik - földrajzilag és történeti fejlődése alapján egyaránt elkülönül az őt körülvevő területektől. Ennek ellenére e fogalom használata a vidék önálló megjelölésére szinte teljesen ismeretlen. Földrajzi meghatározását Borsy Zoltán munkáiból ismerjük (Borsy 1975), a történeti-földrajzi vonatkozású feldolgozások is az utóbbi időben kezdtek számot vetni a vidékkel. (Balogh 1975, Erdész 1982, Páll s. a.) Egyben ezek a munkák jelentik az első olyan összefoglalásokat, melyek önálló, egységes egészként vizsgálják a nyíri Mezőséget. Ebben a munkában a terület újkőkori történetét kíséreltem meg felvázolni. Témaválasztásomat többek között indokolja, hogy a vidék korai történetének viszonylag jó áttekintését biztosítja a nagyszámban ismert és részben feltárt lelőhelyek anyaga. A tiszavasvári múzeum alapítója, Gombás András tiszavasvári tanító áldozatkész gyűjtőmunkája nélkül nem is kezdhettünk volna hozzá e munkához. Kiemelkedően fontosak a területen végzett ásatások, melyeknek vezetői Gombás András mellett Csallány Dezső, Kalicz Nándor és Makkay János voltak. Ugyanakkor az utóbbi években magam is ezen a területen tártam fel két újkőkori település részletét, így azok feldolgozásához szükségesnek látszott a gyűjtőmunka elvégzése. A többi mellett kiemelkedően fontos szempont volt, hogy a Felső-Tisza-vidék újkőkori történetének megrajzolásában kulcsszerepet játszanak a nyíri Mezőség leletei.

A fent említett táji tagozódás az őskorban fokozottan érvényesült, s ennek megfelelően az egyes "mikro-régiók" régészeti-történeti képe egymástól igen eltérő. Az egységes felső-Tisza-vidéki újkőkori történelem azonban csak ezek ismeretében rajzolható meg. Ehhez kíván adatokat szolgáltatni ez a munka is, mely így csupán kiindulása lehet egy nagyobb összefoglalásnak.

Munkám két részre osztható: Az első a terület újkőkori története, a második a lelőhelyek katasztere. Az illusztrációs anyag lelőhelyenként tartalmazza a régészeti leleteket.

A kataszter összeállításához a Jósa András Múzeum régészeti gyűjteménye mellett a tiszavasvári Vasvári Pál Múzeum anyagát és a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményét és adattárát néztem át. Ebben nyújtott segítségéért köszönettel tartozom a Régészeti Osztály munkatársainak, Szathmáry Ildikónak és Vörös Istvánnak, valamint a Régészeti Adattárban Wollák Katalinnak.

Köszönetet mondok a miskolci Herman Ottó Múzeum és a debreceni Déri Múzeum munkatársainak is anyaggyűjtésem során nyújtott segítségükért.

Az új ásatások leleteinek restaurálása és az illusztrációs anyag elkészítése Szinyéri Péterné, Varga Ágnes ás Benke Zsolt restaurátorok munkájának volt köszönhető. Az állatcsontanyag feldolgozását Vörös István végezte el, eredményeit itt adja közre.

Végül, de nem utolsó sorban munkámban nyújtott támogatásáért és e kötet lektorálásáért dr. Trogmayer Ottónak tartozom köszönettel.