
CÍMLAP
Turay Alfréd
Lételmélet
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
1. A lételmélet név szerinti meghatározása
2. Tárgyi meghatározás
3. A transzcendentális módszer
A létezők fenomenológiája
1. A létezők jelentkezése a "tökéletes visszatérésben"
1. A "tökéletes visszatérésben" jelentkező létezők
2. Az alanyi és a tárgyi lét
3. Az ember mint magánál való lét
2. A létezők analógiája
1. A létezők analógiáját felfedező ismeret
2. Az analóg módon létező valóságok rétegei
3. Az emberi lét mint elsődleges analogátum
3. A változó létezők lételvei
1. A változás ténye és problémája
2. A létezők változásának elvei
3. A változó emberi lét alapjai
4. A létezők lényege és léte
1. A lényeget és a létet megragadó ismeret
2. A lényeg és a lét
3. Az ember lényege és léte
5. A létezők kategóriái
1. A kategóriákat alkotó emberi ismeret
2. A szubsztancia és a járulékok
3. Az ember a kategóriák fényében
6. A létezők oksági összefüggése
1. Az okokat fürkésző ember
2. A létesítő okság
3. Az ember mint ok és okozat
7. A létezők célra irányulása
1. A teleologikus szemlélet
2. A létezők teleológiája
3. Az ember mint cél és célkitűző
8. A létezők tevékenysége
1. A tevékenységről kialakult felfogások
2. A tevékenység és a létező
3. A tevékeny emberi lét
9. A létezők dialektikája
1. A dialektika felismerése
2. A létezők dialektikája
3. Az emberi lét dialektikája
10. A létezők esetlegessége
1. Az esetlegesség felismerése
2. A létezők esetlegessége
3. Az esetleges emberi lét
11. A létezők időbelisége
1. Az idő és időbeliség problémája
2. A létezők és az idő
3. Az emberi lét és az idő
A lét mint alap
12. A létre irányuló tapasztalat
1. Az ontológiai különbség felismerése
2. A háttértapasztalatban jelentkező lét
3. A lét valóságára nyitott ember
13. A határélményekben jelentkező lét
1. A határhelyzetek felismerése
2. A határélmények és a lét határtalansága
3. A határhelyzeteket értelmező ember
14. A lét és az idő
1. Az időnek alárendelt alap eszméje
2. Az időben kibontakozó lét
3. A létet értelmező ember
A feltétlen lét mint végső alap
15. A feltétlen létre irányuló tapasztalat1. A lét feltétlenségének megsejtése
2. A feltétlen lét megnyilvánulása
3. A feltétlen lét és a létezők kapcsolata
16. A feltétlen lét mint igazság
1. Tájékozódás a végső igazság irányában
2. A feltétlen igazság megnyilvánulása
3. A feltétlen igazság és a létezők kapcsolata
17. A feltétlen lét mint jóság
1. A végső jó megsejtése
2. A legfőbb jó megnyilvánulása
3. A feltétlen jó és a létezők kapcsolata
18. A feltétlen lét mint szépség
1. Az alap szépségének megsejtése
2. A feltétlen szépség megnyilvánulása
3. A feltétlen szépség és a létezők kapcsolata
Befejezés
Irodalom
Bevezetés (részlet)
A lételmélet kifejezés önmagában is utal arra, hogy a szóban forgó filozófiai alaptudomány érdeklődési körébe minden beletartozik, ami egyáltalán van. Azt, ami van, vagyis ami különbözik a semmitől, filozófiai szakkifejezéssel létnek vagy létezőnek nevezzük, a létezők összességével és alapjával foglalkozó filozófiai tudományt pedig általános lételméletnek. Az általános lételméletet görög eredetű szóval ontológiának nevezzük. Ezt az elnevezést J. B. du Hamel használta először a "Philosophia vetus et nova" (1681) című munkájában. Az ontológia összetett szó, amelynek első tagja az "on", és ez a görög einai (lenni) ige melléknévi igeneves alakjaként a létezőt jelenti. Az ontológiai vizsgálódás tehát a létezőre irányul, amint ezt már Arisztotelész (384-322) is megállapította: "amit régen is, meg most is és örökké keresnek és kérdeznek, így fogalmazható meg: micsoda a létező?" (Metaphüszika, 1028 b). A szóösszetétel másik tagja a "logosz", amelynek fontos jelentései a következők: értelem, alap, tudomány, magyarázat. Az ontológia tehát a létezők sajátosságaival és alapjával foglalkozó filozófiai tudomány.
[...]