
CÍMLAP
G. Komoróczy Emőke
Peremhelyzetben - évtizedeken át
TARTALOM, EPILÓGUS
Tartalom
I. rész
Kilencek
Prológus
'A sors különös kegye, hogy közéjük tartozhattam...'
(Győri László műveiről)
'Én mindent újraélek, minden nappal...'
(Kiss Benedek költészetéről)
'S érzi, öröktől készen állt a forma, betölteni, mit elrendeltetett...'
(Konczek József műveiről)
'A vers: protestálás a halál ellen...'
(Kovács István szépirodalmi művei)
'Szerencsék véletlene minden...'
(Mezey Katalin)
'Ha magadba nézel, másokra ismersz; ha másokra figyelsz, elveszted magad'
(Oláh János műveiről)
'Vesztő vagyok. Vesztőhelyen, vesztőnek születtem'
(Péntek Imre: Vi(g)aszkereskedés)
'Sorsom: közös történelem'
(Rózsa Endre költészetéről)
'Az írás gyönyörű gyötrelem'
(Utassy József költészetéről)
II. rész
Körön kívül
Kálmán Mária műveiről
'Ez a világ már aligha lakható...'
(Czilczer Olga költészetéről)
A szeretet metafizikája
(Pozsgai Györgyi: A hetedik ajtó, (F)utórengések)
'Suhogó kések között születtem...'
(Buda Ferenc költészetéről)
Benke László, az OMK keretein túlnőtt alkotó
'Az írás: növekedésbe fogott cseppkő'
(Bokor Levente: Aranylázálom)
'Az anyag önmagában semmi...'
(Baán Tibor: Papírmozi, Után)
'Vagyok csöndből, vagyok fából. Havakban hulló elmúlásból'
(Madár János: Hullong az idő)
'Nem foghat azon semmi átok, kit az Isten keresztre vet'
(Koppány Zsolt: Feltámadás és az élet - avagy az apokrif sírbatétel)
Epilógus
Epilógus
Azok az alkotók, akik az ún. 'irodalmi élet' peremén maradtak, maradnak -
többnyire mélyebben megélik-megszenvedik koruk ellentmondásait, mint azok,
akiket könnyen felkap, s aztán tovasodor a hírnév.
Műveikből hitelesebben tárul elénk az adott korszak emberi valósága; a
legmélyebb létproblémákra keresnek és adnak választ. A pénz, hatalom,
érvényesülés csábításától távoltartva magukat, tisztábban látnak, így
segítenek eligazodni a társadalom zegzugos, fullasztó labirintusában, s
felmutatják az egyedül lehetséges kiutat: helyreállítani az isteni
szférával való kapcsolatunkat, s így megtalálni a benső harmóniát.