Utószó

A Jósa András Múzeum Kiadványai sorozat jelen kötete ismét egyetlen szerző tanulmányait adja közre. Rendhagyó e könyv, hiszen mind néprajzi, mind történeti témájú dolgozatok helyet kaptak benne; rendhagyó azért is, mert most első ízben jelennek meg a sorozatban a szakrális néprajz témaköréből vett munkák. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a szerző gyakorló református lelkész, a tarpai gyülekezetnek több mint egy évtizede megbecsült lelkipásztora.

Szabó Gyula bihari származása ellenére a beregi népélet szakavatott ismerőjévé vált. "Biharországban" ismerte meg a paraszti életmódot, s ide kötődik iskoláinak majd pályakezdésének első néhány éve is. A berettyóújfalui érettségi után iratkozott be 1949-ben a Debreceni Tudományegyetem Hittudományi Karára. Itt 1954-ben végzett, s ezután kezdődött papi hivatása: előbb segédlelkész Püspökladányban és Kábán, majd lelkészként még mindig Biharban. Tetétlenen és Magyarhomorogon hirdette az igét.

A következő állomáshely elfoglalásakor megmaradt ugyan a Tiszántúli Egyházkerületben, ám jóval távolabbra került a szülőföldtől: Beregdaróc, majd a szabolcsi Döge és végül 1976-tól a jelenlegi szolgálati hely, Tarpa következett.

Néprajzzal Beregbe kerülése óta foglalkozik elmélyültebben e kötet szerzője: Beregdarócon maga is járta a falut a karácsonyi kántálókkal, s itt figyelt fel a régi szokásokra, énekekre. Tarpán, e nagymúltú református gyülekezetben szánta rá magát, hogy élményeit elővéve, újabb adatokat felkutatva foglalja írásba a látottakat, hallottakat. 1980-ban jelentkezett első ízben a megyei múzeum néprajzi gyűjtőpályázatán "A tarpai szilvásgazda családok lekvárkészítése, aszalása és ezekkel kapcsolatos népszokások" című pályamunkájával, mely a megyei IV. díjon kívül országos pénzdíjkiegészítést is kapott. E dolgozat sikerén felbuzdulva (mely jelen kötet II. tanulmánya) nyújtotta be a következő évben "A tarpai szárazmalmon története" című munkáját; ebben már a később olyan szívesen kutatott egyházközségi forrásanyag (presbiteri jegyzőkönyvek, anyakönyvek, egyházgondnoki számadások stb.) is jelentős szerepet kapott. E dolgozatban szerencsésen ötvöződnek a forrásokból felkutatott és a néprajzi gyűjtés során nyert adatok, s nem véletlen, hogy az 1901-es pályázaton megyei III. díjjal (s országos szinten pénzdíjjal) jutalmazták a pályamunkát. A belőle készült rövidebb összefoglalás öt folytatásban jelent meg az "Esze Tamás Népe" című helyi újság 1984. október - 1985. februári számaiban, s olvasható - a téma különbözősége miatt megbontva de nem megkurtítva - jelen kötet III. és IV. tanulmányaként.

1982-ben a "Tarpa bel- és külterületének földrajzi nevei a hozzá fűződő hagyományokkal és gazdálkodással" című pályamunkáját pénzjutalommal díjazták, majd a következő évben beadott dolgozata, a "Beregi Keresztelési szokások" megyei II. helyezésben részesült. (A jelen kötet V. tanulmányaként olvasható tanulmányból Páll Géza közölt részleteket a Kelet-Magyarország 1985. január 12-i számában.) Az 1985-ben benyújtott "Lakodalmi szokások Beregben" című munka az eddigi legmagasabb elismerést váltotta ki: megyei II., országos III. díjat kapott, majd még ugyanebben az évben megjelent a Vallási néprajz 1. kötetében (Budapest, 1985. 330-375. p.).

A következő évek újabb pályamunkákat és újabb sikereket hoztak Szabó Gyulának: 1986-ban a "Fejezetek Tarpa község történetéből, különös tekintettel az egyházi élet alakulására" című jelentős terjedelmű munka (210 gépelt oldal!) kiemelt megyei I. díjat kapott (ebből kötetünk III. tanulmányában csak a kőbányáról és a takarékmagtárról írott részek szerepelnek, hiszen a pályamunka külön is megállná a helyét), majd 1987-ben az itt első tanulmányként közreadott "Diktálásos éneklés Tarpán a reformátusoknál" kapott megyei II. és országos IV. díjat.

Szabó Gyula nemcsak gyűjtőként, hanem szervezőként is szolgálja a néprajztudományt. Tevékenyen részt vesz a református néphagyományokat ápoló, gyűjtő és közreadó Doktorok Kollégiuma Néprajzi Szekciójának munkájában: 1982-ben Berekfürdőn tartott előadást "A tarpai temetés régen és ma" címmel, majd 1984 májusában ő szervezte meg e testület tarpai ülését, ahol jeles szakemberek tartottak színvonalas előadásokat.

A fenti előadáscím is bizonyíték arra, hogy e kötet szerzője hivatásának gyakorlása közben tudatosan figyeli a néphagyományokat: ennek eredményeként adta közre a Confessio 1985. évi 4. számában a "Koporsóba tétel, virrasztás, siratás Tarpán" című tanulmányát.

Lelkes lokálpatriótaként - úgy is mint lelkész, úgy is mint tarpai lakos - szerepel községe társadalmi életében is, s kisebb cikkeivel igyekszik felhívni a szűkebb és tágabb környezet figyelmét a település értékeire; A tarpai freskók megszépülnek című cikkében a templom falán feltárt festményeket ismertette (Kelet-Magyarország, 1984. október 6.), A Kis- és Nagyhegy címmel írt ismertetője pedig Tarpa lakóinak mutatta be a híres hegy történetét, természeti értékeit (Esze Tamás Népe, 1987. március).

A szerző jelen kötetben közreadott tanulmányai bizonyságul szolgálnak arra, hogy a hivatás mellett más tudományágak magas szintű művelése is lehetséges, ha azt akarjuk. Szabó Gyula - egyháza forrásanyagait közkinccsé téve - olyan jelentős adatokkal gyarapította a néprajzi irodalmat, amely példaként kell hogy szolgáljon más egyházközségek - szekrények, irattárak mélyén porosodó, ám napvilágra kerülve kincset érő - értékeinek feltárásához. A kutatáshoz sok szerencsét és sikerélményt kívánva ajánlja a szakember segítségét és e kötetet az utószó írója

Páll István