... és mi, pályatársai a képzőművészetben és barátai az életben emlékezünk az emberre is. Mert a két vonal, a művészi és emberi páratlanul szép harmóniában ívelt, figyelemmel kísértük küzdelmét - egyben csodáltuk is. A Műcsarnok Kamaratermében bemutatott kiállítása már életmunkásságának szintézise felé mutat. Ha az indulási pontot és életének ezt az utolsó pontját gondolatban összekötjük - egy meredeken magasra ívelő vonalat kapunk, melyet csak korai halála szakított meg. Az indulása - már kész festő indulása volt, és ha megmarad annál, hogy a legnagyobb műgonddal impresszióit viszi vászonra, akkor is értéke marad a magyar képzőművészetnek. A nehezebbet, a gyötrelmesebbet választotta: munkáiban érződnek a "vasutas-festő" legyőzetései és mindennapos vívódásainak szépségei.

Csohány Kálmán (1969)